A jó bornak nem kell cégér

– Hová lett a Béla? – kérdezte édesanyám, amikor házuk kertjében megszűnt a kopácsolás. Kimentem a teraszra és a mestert szólongattam. Így hívatta magát a kőműves, akire a külső falazat felújítását bíztuk.
– Béla! – kiáltottam újra, majd kimentem a szőlősbe is, hátha ott találom. De nem!
Visszatértem a szülői házhoz. Láttam, hogy a málló vakolatot itt-ott megcibálta a szél, vagy tán épp egy kőműves kalapácsa vakargatott rajta egyet? Nehéz volt eldönteni. Nem is mondtam édesanyámnak, nehogy megijedjen, hogy vajon merre lehet a mester, és hová tűnt a megtakarított pénz, amit előlegként adott neki?
– De hová lett Béla? – hangzott fel ismét a kérdés bentről, amikor kabátot húztam és megnyugtatásként bekiáltottam az ajtón:
– Mindjárt jön! És elindultam a sarki kis korcsmába szerencsét próbálni.

Nyikordult az ajtó és beléptem a bor szentélyébe. Bizony, takaros kis zugok voltak ott a szomjazóknak. Az egyik sarokban kártyáztak, a másikban énekelgettek és a söntéspult mellett szép sorban borospoharak álldogáltak. Mindegyik poháron volt egy kéz, mögötte pedig maga az ember. Hosszú lépéssel az egyik kőporos alakhoz léptem.
– Béla! – mondtam neki és a szemébe néztem. Rögtön tudtam, hogy valami baj van. Teljesen józan volt!
Mi a gond? – kérdeztem tőle.
– Ez nem bor! Ez,…ez…ez egy pocsék lőre! Nézze csak, fiatalúr! Még a muslicák sem szállnak rá! És valóban! Alig reppent egy-két bogár, viszont felerősödtek az elégedetlen hangok:
– Mit adtál nekünk, Pista? Add vissza a pénzt! Ez ihatatlan! – hallatszottak a szakértő vélemények.

Pistát még gyermekkoromból ismertem. Ő ivót nyitott, én inkább a könyvtárajtókat feszegettem akkoriban.
– Gyere, segíts! – súgta nekem halkan. Két kannát kellene felhozni a picéből! – folytatta, majd nagy látványosan kiemelte a pultból a borral teli fagylaltos tégelyeket és tartalmukat mind a csapba öntötte.
– Elnézést uraim! – kiáltotta. Valami tévedés történt. Máris hozom a jó bort!
Ekkor intett nekem, és együtt meglátogattuk a függöny mögött rejtőzködő pincét. Lent megálltam és körülnéztem. Hát ritkán láttam ilyen szép rendet!
Húsz literes műanyag kannák tucatjai sorakoztak a falak mentén.
Középen egy megrészegült hűtőgép vigyázott rájuk, helyi pálinkákkal megrakottan. A sarkokban pihegő, rozoga faasztalokon gyertyafény nem világolt, és hordó sem volt a borospincében. De egy furcsa fadoboz ezért ott nyújtózkodott az egyetlen vakablak mélyedésében.

Pista két teli kannát húzott elém és azt mondta:
– Öntsél ki belőlük egy-egy litert, az a felesleg. Addig én hozom a bort!
– Vajon, most mi lesz? – kérdeztem magamban, miközben egy öreg vödörbe kiöntöttem a kért mennyiséget. Ekkor Pista kezében megjelent a fadoboz. Valami csodát vártam és a csoda eljött. A doboz mélyén fóliába csomagolt kerek meglepetések lapultak.
Pista kivett belőlük négyet. Kicsomagolta őket és kettőt-kettőt a kannákba tett. Lett ám, pezsgés, bíborszín, illatvarázs! Megtörtént a lehetetlen: Pista a vizet borrá változtatta.

Az ivóba együtt vittük fel a kannákat. Innentől én csendes szürke barát lettem, de Pista virult! Pista lelkesen kiabált!
– Uraim! Remek híreim vannak! Végre megérkezett a jó bor! Mindenki az én vendégem! Na, erre a hírre felcsillantak a szomorú szemek és a kis helység muslicái is a fülüket hegyezték. Mindannyian a pulthoz tódultak és csörömpöltek az üvegek. A fáradt kezek úgy nyújtogatták üres poharaikat, mintha szavazócédulák lennének. Pista csak nevetett és számolatlanul töltögette a nemes nedvet mindenkinek.
– De hová lett Béla?

Béla bizony ott vigyorgott valahol a sor közepén, majd pár percre rá, már boldogan kortyolgatta bíborszín italát. Lelki szemeivel látta, amint elkészül a vakolással, még több pénzt kap, amit újra erre a csodálatos borra költhet. Elégedetten nézte az embereket és a bajuszán hintázó kis muslica is mintha mosolygott volna.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »