Már csak halkan dalol a pacsirta
Már csak halkan dalol a pacsirta
Halkan dalol, hogy senki se hallja
Mert könnyel borított az arca
Tán elpusztult csemetéit siratja
Sűrű felhővel borított az ég alja
Az eső csak esik, nem vigasztalja
Kis fészkét a zordon szél felkapta
Dühödt indulattal fiókáit kiragadta
Vajon mért büntet az ég bennünket
Miért rabolta el daloló kedvünket
Nem ártottunk se légynek, se másnak
Egész nap csak örültünk egymásnak
Ki küldte ránk , s miért a csapásokat
Hiszen teljesítettük a kívánságokat
Békében akartunk élni és zenélni
Jövőnket a szomszédainkkal építeni
Hogy mindig szorgosan tápláltam fiókáimat
Igyekeztem megfelelni a ma kihívásainak
Hogy énekemmel dicsértem a teremtőt
Táboromba hívtam minden békét szeretőt
Puszta életemre törnek,soha nem gondoltam
Mindent elkövetnek,hogy elhallgattassanak
Már gyilkos fegyverükkel is célba vettek
Magasra felrepülve az ég felé fohászt küldve
Ez ami megmenthet így a golyót kikerülve
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
