Viszatekintő

Elmúltam hatvan.

Mint harmadik gyerek születtem

Ratkó korszakban, de

Felcseperedtem.

 

Nőttem!

Négy évesen a kiságy rácsán

A lábam kilógott, ekkor lett nagy ágyam,

És hat évig szalmazsákos ágyban

Nagyanyám a társam.

 

Tíz évesen lett fekhelyünk keskeny,

Nem volt mit tenni, külön ágyat kellett venni!

Lányoké lett a kisszoba:

Nővérem, én és nagymama.

 

Szolgált ez, mint étkező, nappali,

Egyben tanuló szoba.

Ezalatt bátyánk az ünnepi

Ebédlőt bitorolta!

 

Röpke nyolc év és jött az egyetem,

Mikor kedvenc,

Első és egyetlen

Férjemmel megismerkedtem.

 

Ez lett a sorsom,

Azóta ágyam vele osztom.

Az L-t és két ixet

Két év múlva írom.

 

Ötven éve mellettem ő szuszog.

Még, hogy szuszog? Horkol!

De már rutinos vagyok,

Visszahorkolok!

 

Paks, 2022. október 9.

Takácsné Tóth Márta
Author: Takácsné Tóth Márta

Taktoma (Takácsné Tóth Márta) Unokáim kérésére szoktam meséket kitalálni. Altalában 6-8 dolgot adnak meg, pl. helyszín, szereplő vagy tárgy, és ezeknek a mesében szerepelniük kell, Sajnos elég ritkán írom le őket. Alkalmanként verseket írok, ha valami inspirál. Rajzolok, festek, a Paks Városi Vegyeskarban énekelek. Számukra több idegen nyelvű darab magyar átiratát is elkészítettem. Szeretem Arany János balladáit, a fantázia és sci-fi könyveket, filmeket, no meg a verses meséket, jó ritmusú gyerekverseket. Első publikációm (4 versem és egy kapcsolódó rajzom) egyik ismerősöm unszolására a 2022 tavaszán jelent meg a Paksi Tükör c. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványban. Ugyancsak ő biztatott, hogy vegyek részt pályázatokon és az interneten is nézzek körül. Sikeres pályázataimnak köszönhetően több versem és mesém is megjelent antológiákban és irodalmi honlapokon. Mottóm: A fantázia jövő között a lelked és az elméd tölti ki az űrt (Taktoma).

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »