Régen szerettem csikorgó fagyát,
Meztelen kézzel, kötött sapkában,
Kipirult arccal vívtunk sokszor
Estébe nyúló, ádáz
Hócsatát.
Vártuk, hogy hideg legyen az idő,
És lestük, mikor lesz vastag a jég.
Nem volt igazi korcsolyacipőnk,
De volt csapatunk és
Szabadidőnk.
Nem volt ez műjég, csak egy sekély,
Patakvízzel borított, alkalmi tó,
Bordásra fagyott, ha fújt a szél,
És tarkította legalább száz
Álnok fűcsomó.
Felvettük ormótlan bakancsunk,
Rácsatoltuk kurblis korcsolyánk,
Úgy siklottunk szabadon, boldogan.
Néha beszakadtunk, de mindig nevettünk,
Ha elestünk.
Gyakran csuromvizesen, átázva,
Éhesen és fázva értünk haza,
Szidás várt? Nem! A nagymama,
Száraz ruha, meleg kályha és
Az uzsonna.
Most, a fagyos estén hazafelé
A járdán szinte totyogva megyek.
Esik a hó, csúszós az út, jeges.
Letaposták már, jégtócsa fénylik.
Jaj, csak el ne ess!
Itt hát a tél, motyogom magamban.
Élvezd inkább a fagyos éjszakát!
Nekilódulok bátor iramban,
S csúszkálok vígan, most senki se lát.
Bár, kit érdekel?
Paks, 2022. 12.11.
Author: Takácsné Tóth Márta
Taktoma (Takácsné Tóth Márta) Unokáim kérésére szoktam meséket kitalálni. Altalában 6-8 dolgot adnak meg, pl. helyszín, szereplő vagy tárgy, és ezeknek a mesében szerepelniük kell, Sajnos elég ritkán írom le őket. Alkalmanként verseket írok, ha valami inspirál. Rajzolok, festek, a Paks Városi Vegyeskarban énekelek. Számukra több idegen nyelvű darab magyar átiratát is elkészítettem. Szeretem Arany János balladáit, a fantázia és sci-fi könyveket, filmeket, no meg a verses meséket, jó ritmusú gyerekverseket. Első publikációm (4 versem és egy kapcsolódó rajzom) egyik ismerősöm unszolására a 2022 tavaszán jelent meg a Paksi Tükör c. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványban. Ugyancsak ő biztatott, hogy vegyek részt pályázatokon és az interneten is nézzek körül. Sikeres pályázataimnak köszönhetően több versem és mesém is megjelent antológiákban és irodalmi honlapokon. Mottóm: A fantázia jövő között a lelked és az elméd tölti ki az űrt (Taktoma).
