A kisföldalatti

Beck Brigitta: A kisföldalatti

 

Mindig hideg volt az aluljáróban,

És oly gyorsan szaladt a sárga szerelvény,

Zúgva, sikítva, jajongva robogott előre,

Mint egy elszabadult szörnyű teremtmény.

 

Csak az fogta meg egy rövidke percre,

Hogy a sötét alagútból kijött a fényre,

Kipróbálta, milyen érzés megállni,

Hogy aztán száguldhasson újra végre.

 

Menekült mindig, örökké, szüntelen,

Az ajtókat is csak úgy sietve vágta ki,

És a sűrű tömegnek, ha nehezen is,

De mindig sikerült felszállani.

 

Aki sokáig nézte, talán beleszédült,

Félelmetes volt, szörnyű és csodás,

A soha nem szűnő csikorgó őrület,

A száguldás, az izzás, a lángolás.

 

És mindeközben a napfényes felszínen,

Őrült zajából egyetlen hang sem maradt,

Lázas rohanása, süvítő zokogása,

Megmaradt egy nagy titoknak a föld alatt.

 

2023. 05. 26.

 

 

 

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 21 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rezgés

Nem értem meg, miért könnyebb irigynek lenni, Mintsem a másikkal együtt örülni. Tényleg ezt akarjátok magatokban táplálni? Ahelyett, hogy a magunk útját akarnànk megtalálni. Miért

Teljes bejegyzés »

Átutazó

Soha, senkitől nem sajnáltam s irigyeltem semmit. Csak harcoltam mindig a többért, a jobbért, úristen, de mennyit… A magam életére összpontosítok, s próbálom belőle a

Teljes bejegyzés »

Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »