Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg. Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor
Az ember egy két lábon járó tükörkép, Azt látja önmagában, ami a nagyvilágban eléje lép Micsoda ostoba és görbe kép, De hát mit is
Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség. Léptei némán ordítanak
Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg
Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a
Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell
3 Responses
Gyermek koromban én is ott voltam szüleimmel, szép emlékeket örzök róluk,
nagyon is átérezhető vers,
gratulálok!
Gábor.
Köszönöm szépen, hogy olvastad! Üdvözlettel: Zoltán
Szia!
Légy szíves néhány csillagot, bejegyzést vagy valamit a könyvhöz hozzá tenni,
hogy láthatóvá váljon a Molyon.
Esetleg másokat is erre buzdítani.
Köszönöm ha hozzájárulsz ehhez.
https://moly.hu/konyvek/zsoldos-arpad-zsoldos-adrienn-szerk-falvak-varosok