kopott kovácsolt vas padon
árnyas fák alatt , vasárnap
délután zümmög a nyugalom
pihen egy elhagyott virág a padon
elhagyták már , nem jelent
senkinek semmit
még tündököl a kopott deszkákon
nem ül le senki mellé nincs forgalom
nem viszi haza senki ez fáj nagyon
vár és vár míg elalszik a teste
Fotó: Baán Katalin
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!