Oly rövid az élet

Oly rövid az élet

Az emberi test fohászkodik:
miért oly rövid az élet
Az emberi lélek imádkozik
ha végetér: akkor mi lesz véled.
A tudatlan káromkodik
jó lenne kiontani véred
A bűnös csak szitkozódik
bocsánatkérésről nem beszélek
A hitehagyott bálványt építhet
hogy Isten helyett legyen ki segíthet
A rossz politikus célja a kábítás
hiszen ez valós fegyvere nincsen más
A bosszúszomjas ürügyet keres
mert boszorkány konyhájából jót meríthet
A szélhámos mindent a lutrira tesz
hamis kártyákkal mindenkit megtéveszt
S mit találsz a jó oldalon
mert ha kevés tálentum maradt
nem fog megtalálni a nyugalom
Csak sóhajtsál: oly rövid az élet
mi még vár rád az nem kímélet
Ha visszatekintesz elborzadva látod
ezt tovább így nem csinálod
Mindjárt hosszúnak tűnik az élet
mit hosszabra szívesen nem cseréled

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hulló csillag

Magam is hulló csillag vagyok, talán itt-ott felragyogok, majd végleg a földre hullok. Néhány vers és próza marad, ezzel vigasztalom magam, de vaj’h lesz-e, mi

Teljes bejegyzés »

Ajándék

Hangos novellaként meghallgatható: Ajándék   A házra csend borult. Fájdalmas csend. Odabent, már nem repkednek a szavak. Zalán a kanapén üldögél, karjait összefonja. Úgy ráncolja

Teljes bejegyzés »