Néz. Mutat. Felfedez. A szemével kérdő pillantásokat vet felém:
– Anya, mi ez? Anya, látod? Anya, nézd!
Még nincs kétéves. Még nem beszél, de megértem. Még nincs kétéves, de megért. Minden, ami körülöttünk megelevenedik, él és mozog, ami nemcsak a mesekönyv lapjain van, határtalan érdeklődéssel tölti el. A mesékből már mindent ismer. A természetben most kezdi észrevenni. Mi, felnőttek sajnos sokszor már hajlamosak vagyunk elmenni a természet csodái mellett. A gyerekek még őszintén figyelnek mindent, s velük együtt talán mi is picit újra felfedezővé válhatunk. Én ezt most anyaként, játszótereken, parkokban tapasztalom meg kislányom mellett.
Történt minap, hogy betegek lettünk, nyár közepén, kánikulában. Addig – szokásunkhoz híven – minden nap kimentünk a levegőre, a természetbe, aztán több, mint két hétig nem tudtunk. Kislányom mutogatott kifelé az ablakon. Így jelzi, ha ki akar menni. Mondtam: „Kicsim, most nem tudunk”. A szívem szakadt meg, de nem lehetett. Aztán mikor újra kinyíltak az ajtók, örömében tapsolt, ugrált, a parkban felszabadultan futott. Úgy igazán, szívből, és hangosan, nagyokat kacagott.
Egy fa tövébe lehajolt, és nézte a piros hátú, fekete mintázatú bodobács bogarakat, ahogy egymás után igyekeznek és egyre csak mondta, hogy „bo”. Egyik mesekönyvében a bodobács a kürtőskalács árus. Innen ismeri.
Másik nap a csúszda alatt hangyák serteperteltek. Leguggolt, figyelte őket. Gyerekkoromban emlékszem, én is néztem őket. Most már észre sem veszem, csak kislányom „szemüvegén” keresztül. Milyen érdekes, hogy egy felnőtt és egy gyerek mennyire különbözőképpen látja a világot!
Tegnapelőtt a kis játszótéren a parkban egy hasonló korú kisfiú mutatott egy katicabogarat babámnak. Az én gyerekem – az igazat megvallva – katica mániás. A kis hátizsákja is katicás. Hát, onnantól kezdve nagy izgalommal katicákat kerestek a gyerekek. De természetesen – anyai utasításra – csak nézni lehetett. Hozzányúlni nem! A kisfiú anyukája lehulló falevelekből utat csinált az egyiknek: a piros palástú, hétpettyes katicabogárka vígan végigfutott a számára kirakott zöld ösvényen. A gyerekkel vidáman néztük. Majd mikor az út végére ért, kibontotta szárnyait, és elrepült. A gyerekek hosszan integettek utána.
Ma reggel az ablakunkon egy hófehér szárnyú, barna pettyes pillangó kukucskált be hosszú perceken keresztül. Kislányom nagyon örült neki. Többször mutatta nekünk, hogy:
– Anya, nézd! Apa, nézd! Látjátok? Pont hozzánk repült, a mi ablakunkra!
Örömében nevetett, olyan boldog volt!
Még nincs kétéves, még nem beszél. De mindent megért, és mi is megértjük.
Reméljük, sok szép élményt élhetünk meg még a természetben együtt, és mi felnőttek is egy-egy pillanatra megállva, újra felfedezhetjük, újra rácsodálkozhatunk arra – most már gyerekkel együtt – amit mi már rég elfelejtettük ebben az egyre csak rohanó világban.
(Megjelent 2022 szeptemberében, a Rókaerdő c. antológiában, az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában.
Kép: saját)
Author: Budavári-Bókkon Andrea
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...