Félelmeim
Félek az egyedülléttől
a sehova tartozástól
a jelen létbe támasztom
a magányt.
Körülöttem néha gyerekzsivaj
dobogás, beszéd, sikoly
kacaj, merre vagy? szavak
örülök ilyenkor, hogy nem egyedül vagyok.
Egymagamban lenni jó
de csak egy bizonyos fokig
megérezni a csendet
csendben lenni a csenddel.
Az érzelmeim nem vesznek el
csak rossz helyre bújtak,
testünk elmondja amit
nem tudunk kifejezni.
Érezzük, tudjuk ott az a hang
kong bennünk jelezve
repedéseket teremtve
a szónak.
Rejtélyes talány vagy,
ha megérted az érzéseket
bele merülsz önmagadba,
eléred a békességet.
2019.02.15
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!