Henri de Toulouse-Lautrec
Odakint sírt ,sírt az éjszaka
Merengve dacolva hideggel,
Holdfényes lehelettel,
Tiszta levegőben,
Ezernyi jellel.
Sötétben, a magány is fáj
A fájdalom is komor, és piszkos,
Minden nesz nehéz lesz,
S nagyon, nagyon titkos.
Biztos léptekkel,
Sóhajtasz újra.
Remegő kézzel,
Vársz valami újra.
Várod a reggelt,
És virrad nemsokára.
S megnyugszol majd,
Ha fény terül a világra.
2001.12.08

Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!