Montmartre éj

 

Henri de Toulouse-Lautrec

 

Odakint sírt ,sírt az éjszaka

Merengve dacolva hideggel,

Holdfényes lehelettel,

Tiszta levegőben,

Ezernyi jellel.

 

Sötétben, a magány is fáj

A fájdalom is komor, és piszkos,

Minden nesz nehéz lesz,

S   nagyon,  nagyon titkos.

 

Biztos léptekkel,

Sóhajtasz újra.

Remegő kézzel,

Vársz valami újra.

 

Várod a reggelt,

És virrad nemsokára.

S megnyugszol majd,

Ha fény terül a világra.

2001.12.08

 

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Túlélő /Zsóka története/

Túlélő /Zsóka története/ Egyed-Husti Boglárka „Sziasztok. Zsóka vagyok” -kezdi a bemutatkozást majd így folytatja-„12 áttétem volt és mind a 12 túléltem, pedig 70 éves leszek

Teljes bejegyzés »
Prózák
Oláh Tímea

Emlékek

  Az idő elszállt felette s ő még mindig várta haza az emberét. Az embert, aki megígérte neki, hogy ha visszatér a frontról az első

Teljes bejegyzés »

Meggyűrt levél

Száz meg száz szerelmes sor, Megannyi idő,ember s kor. Egy mégsem változik soha, Az ember sokszor ostoba.   S látod ember, buta vagy, Szerelmes szíved

Teljes bejegyzés »