A Gödöllő-Budapest vasútvonal felújítása miatt kénytelen volt más közlekedési eszköz után nézni. Bár a buszt nem szereti, mégis kézenfekvő megoldásnak tűnt, mivel az uszodakomplexum melletti megállótól nem messze volt a munkahelye. Az évek során a vonatra állt be az időérzéke, emiatt a buszon folyton úgy érezte, el fog késni. Ezt alátámasztandó, jókat morgott magában, amikor a busz reggelente néhány kilométer megtételét követően dugóba került az autópályán. Valahogy hisz a dünnyögés csodatévő erejében, mikor valami nem tetszik neki. És lám, némi lépésben haladás után a dugó mindig feloszlott, és a busz legtöbbször menetrend szerint ért az uszodához. Onnan már csak két megálló volt a 32-es busszal. Munka előtt bőven volt ideje a közeli ABC-ben és a sarki pékségben beszerezni a reggelit. A hét öt munkanapjából legalább háromszor szalonnás kenyérlángost. Ha már szereti, akkor miért ne. Hozzá az elmaradhatatlan kókuszos kockát a boltból.
Azon a télen is változékony volt az idő. Hol enyhébb, hol hidegebb. Gergő korántsem volt már annyira fázós, mint fiatalabb korában. Hacsak nem volt elviselhetetlenül hideg a levegő vagy csípős a szél, össze sem zárta a kabátját. Igaz, alatta rétegesen öltözött fel, és kapucniját a fejére húzta. Azért a biztonság kedvéért mindig ott lapult egy sapka a zsebében, szükség esetére. Sosem lehet tudni. Elvégre olyan ember, aki folyton elmélkedik valamin. Például azon, hogy mit eredményezne az emberiség számára, ha nyáron egyszer csak mínusz tíz fokra esne a hőmérséklet. Azután, mondjuk úgy három nap elteltével, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, visszaugrana plusz harminc fok fölé. Mivel a hirtelen hőmérséklet-ingadozás elméletének téli verziója is kavargott néha a fejében, jó néhány sapkát tartott otthon. Legalább ötöt. Az egyik korábbi munkahelyén kaptak ruhapénzt, és abból jutott sapkára is.
Átlagos munkanap volt. Otthon ugyanaz a reggeli rutin, majd irány a buszpályaudvar. Abban az időintervallumban egymás után két távolsági busz is befutott. A dörzsöltebb utazók már tudták, hogy az elsőt mindig el kell engedni, mert az utána érkező járaton jó eséllyel lesz ülőhelyük, míg az első buszon állva kellene szenvedniük. Erre egyre többen rájöttek, és végül az egész folyamat a második buszon is helyfoglalósdiba ment át.
Az ember ilyenkor óhatatlanul is megjegyez arcokat. Gergő is emlékezett a vonatról jó néhány utasra, akik hozzá hasonlóan a buszjáratot választották arra a pár hónapra. Azon a reggelen is felismert a megállóban gyülekező vagy tizenöt utasból legalább tízet. A többiek alighanem benézték néhányszor a tömött buszt, és a pofára esés után a második busz mellett döntöttek. Udvarias ember lévén, Gergő mindig gondosan ügyelt arra, hogy legalább öt hölgyet előre engedjen. Arra is gondosan odafigyelt azonban, hogy az urak közül legalább harmadiknak feljusson. Ha már felszállás előtt szemre megbecsülte az üres helyek számát, miért is maradna hoppon, ha nem muszáj?
Felszállás után Gergő mindig válogatás nélkül leült az első üres helyre, hogy a mögötte érkezők is haladni tudjanak. Aznap jobbra a második sor üres volt, és Gergő együttműködő utas lévén rögtön ki is állt a libasorból. Az elhelyezkedés berögződött, ismétlődő mozdulatsor volt. Kabát le, majd a szatyorral együtt fel a csomagtartó polcra. Leülés, és a táska ölbe. Azon a reggelen a mozdulatsor feléig jutott el.
– Elnézést uram, visszahoztam a sapkáját.
Gergő csak a mögötte lévő ülésről felé nyúló kezet érzékelte, miközben a szűk helyen próbált a saját cuccai közül úgy kiszabadulni, hogy aminek fel kellett kerülnie, az felkerüljön, aminek lent kellett maradnia, az pedig lent maradjon. Mit érdekelte őt egy kéz vagy egy hang, ő csak arcról ismert ott másokat, és a buszon még sosem szólt hozzá senki.
– Uram, elnézést, a sapkája. Visszahoztam.
Gergő erre már felnézett. Egy kedves, szőke hölgy ült mögötte, az ő keze nyúlt felé. Gergő nagyon meglepődött. Szólni ugyan nem tudott, de agya a helyfoglalósdinak köszönhetően már felpörgött annyira, hogy legalább reagálni tudjon. Először is azzal, hogy megtapogatja a kabátja zsebét. Felcsillant a szeme, mert volt benne sapka.
– Köszönöm, de nem az enyém. Az enyém megvan, itt van a kabátom zsebében.
– Láttam, ön hagyta el tegnap, és a földön maradt. Leszállt a buszról, mire szólni tudtam volna.
Gergő továbbra is kételkedett ugyan, de akkor már komolyan kezdte érdekelni a dolog, amikor végigfutott az agyán, hátha nem csak ő, más is megjegyzi a kora reggeli utasok arcát. Kinyújtotta a kezét, elvette a sapkát, bár a szőke hölgy támogató tekintete sem győzte meg arról, hogy tényleg az övé. Tudta, hogy neki is van egy, de másnak is lehet kék, NYC feliratú sapkája. Mérlegelte a helyzetet. A jó szándékú hölgy nem fogja megtartani a sapkát, és nem is fogja a másik tíz ismerős arc számára felkínálni. Visszautasítani pedig nem lenne valami udvarias. Legfeljebb lesz még egy kék, NYC feliratú sapkája. Legalábbis addig, amíg ki nem dobja. Elvégre nem lenne higiénikus más sapkáját hordani. Azt persze el sem tudta képzelni, hogy elhagyta a sapkáját, és reggel automatikusan becsúsztatott egyet a kabátzsebébe az otthon lévők közül.
– Uram, nyugodtan elteheti. Tiszta a sapkája. Tegnap hazavittem, és kimostam.
/Megtörtént eset alapján. A becsületes megtalálónak ezúton is köszönöm, a sapka azóta is megvan. A kabátzsebemben hordom./
Gödöllő, 2023. április 18.
Megjelent az Irodalmi Rádió Múzsa, magam ma neked megadom című antológiájában (183-185. oldal).
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...
