Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Talán nem látszik Lehet, hogy nem látszik rajtam, de rengeteg mindenen mentem már keresztül. Megtanultam mosolyogni akkor is, amikor belül egyáltalán nem voltam jól. Voltak
Szomorú vagy? Hát hogyne lennél szomorú, Az egész életed egy jó hosszú búcsú. Születéstől az elmúlás felé haladsz, Néha csak cammogsz, néha pedig már
A csillagokkal játszottál. Velük együtt táncoltál. Általuk ragyogtál. A vidámság maga voltál. Határtalan szerettél. De közülük egy lettél. A halhatatlanság egén Magad vagy a
Edit Szabó : Együtt könnyebb Adom kezem, fogja kezed, szeretettel nyújtom neked, barátságnak ajándéka, találkozás hozadéka. Kéz kezet fog, együtt könnyebb, régi szokás, úgy erősebb
Silas azon mosolygott magában, mit gondolhattak a parton bámészkodó falusiak. Ha felnéztek a sziklaszirtre, magányos, fiatal férfit láthattak, aki hosszú pózna végén vonagló, szőrös állatot
