Kovács Gergely: Csupasz

      A teknős csüggedten bandukolt az úton. Vizet keresett, nehogy kiszáradjon. Egyszer csak szembejött vele egy csupasz ló. Nagyot nézett a teknős, nem tudta mire vélni a dolgot, csupasz lovat még életében nem látott. Meg is szólította:

      – Szervusz, ló! Veled meg mi történt?

      – Ne is kérdezd, teknős! A gazdám egy fotómodellt vett el feleségül, aki szőrtisztító helyett tévedésből szőrtelenítőt használt a csutakoláshoz. Másnapra kihullott az összes szőröm. Azóta folyton leégek a napon, miközben a gazdámmal a földeken dolgozunk. Nem volt más választásom, elszöktem hazulról.

      – Ó, te szegény! De ugye újra kinő?

      – Én már nem is reménykedem. Most is vérvörös a hátam a napégéstől. A kancáknak nem tetszem így. És téged mi szél hozott erre? Errefelé nincs is tó.

      – Hát, az úgy volt, hogy a gazdám elvitte kitisztíttatni az akváriumomat. Engedett nekem egy vödörbe vizet, hogy abban úszkálhassak, amíg visszaér. De figyelmetlen volt, és a vödör mellett felejtett. Magamtól meg nem tudtam bemászni. Úgy volt, hogy hamar visszajön, de olyan sokáig elmaradt, hogy inkább elindultam vizet keresni, mielőtt teljesen kiszáradok. Gondoltam, megkérdezem, elvinnél-e legközelebbi tóhoz.

      – Egyet se félj, tudok egy szép nagy tavat. Nincs is messze innen. Elviszlek oda, én pedig elrejtőzöm, nehogy a gazdám vagy a neje megtaláljon. Sajnálom, hogy a gazdád a vödör mellett felejtett, de örülj, teknős, hogy legalább nem vagy csupasz.

      Így is lett. A teknős nagy nehezen felmászott a ló hátára, és elindultak a tó felé. Mentek-mendegéltek, de egyszer csak feltűnt a gazda a hatalmas terepjárójával, és lefékezett mellettük. A lónak földbe gyökerezett a lába, mikor meglátta a gazda dühtől vörös arcát.

      – Azonnal takarodj haza, te istenadta! Mit képzelsz, hogy elszöksz? – kiáltotta, aztán akkorát sózott a ló farára, hogy az menten megugrott, és ijedtében ledobta magáról a teknőst, egyenesen az útszéli árokba, majd elnyargalt hazafelé, a gazda meg utána.

      A teknős magára maradt. Nagy nehezen kikászálódott az árokból, és ment tovább az úton. Egyszer csak szembejött vele egy csupasz kutya. Nagyot nézett a teknős, nem tudta mire vélni a dolgot, csupasz kutyát még életében nem látott. Meg is szólította:

      – Szervusz, kutya! Veled meg mi történt?

      – Ne is kérdezd, teknős! A gazdám, a bohóc, bolhairtó por helyett tévedésből viszketőporral szórta be a testem. Én meg addig-addig vakaróztam, amíg kihullott az összes szőröm. Azóta alig merek mutatkozni, mert minden kutyalány kinevet. Nem volt más választásom, elszöktem hazulról.

      – Ó, te szegény! De ugye újra kinő?

      – Én már nem is reménykedem. Errefelé jövet is elmentem három kutyalány mellett, de csak kuncogtak, mikor megláttak. És téged mi szél hozott erre? Errefelé nincs is tó.

      – Hát, az úgy volt, hogy a gazdám elvitte kitisztíttatni az akváriumomat. Engedett nekem egy vödörbe vizet, hogy abban úszkálhassak, amíg visszaér. De figyelmetlen volt, és a vödör mellett felejtett. Magamtól meg nem tudtam bemászni. Úgy volt, hogy hamar visszajön, de olyan sokáig elmaradt, hogy inkább elindultam vizet keresni, mielőtt teljesen kiszáradok. Szerencsére találkoztam egy csupasz lóval, de csak egy darabig tudott elhozni, mert érte jött a gazdája, és elhajtotta haza. Gondoltam, megkérdezem, elvinnél-e legközelebbi tóhoz.

      – Sajnos nem tudlak elvinni a tóhoz, mert arrafelé lakik a gazdám. Elvihetlek viszont a gólyához, itt lakik az utca végén. Ő biztosan segít majd neked. Sajnálom, hogy a gazdád a vödör mellett felejtett, de örülj, teknős, hogy legalább nem vagy csupasz.

      Így is lett. A teknős nagy nehezen felmászott a kutya hátára, és elmentek az utca végi pajtához. A kutya elköszönt, a teknős pedig bement. Megrökönyödve látja, hogy a gólya majdnem csupasz, csak a szárnyán van néhány toll. Magába roskadva pihent az egyik eldugott sarokban. Mikor meglátta a teknőst, megpróbált elbújni előle, de teknős megszólította:

      – Szervusz, gólya! Veled meg mi történt?

      – Ne is kérdezd, teknős! A vaksi, vén gazdasszony tyúknak nézett, és tévedésből engem forrázott le. Alig bírtam kiszabadulni a kezei közül. Az én torkomat akarta elvágni, hogy levest főzzön belőlem. Szinte az összes tollam kihullott, csak a szárnyamon maradt meg néhány. Szerencsére repülni még éppen tudok, de mikor a párom meglátott, ijedtében elrepült, és azóta sem tért vissza. Nincs más választásom, elmegyek örökre. És téged mi szél hozott erre? Errefelé nincs is tó.

      – Hát, az úgy volt, hogy a gazdám elvitte kitisztíttatni az akváriumomat. Engedett nekem egy vödörbe vizet, hogy abban úszkálhassak, amíg visszaér. De figyelmetlen volt, és a vödör mellett felejtett. Magamtól meg nem tudtam bemászni. Úgy volt, hogy hamar visszajön, de olyan sokáig elmaradt, hogy inkább elindultam vizet keresni, mielőtt teljesen kiszáradok. Szerencsére találkoztam egy csupasz lóval, de csak egy darabig tudott elhozni, mert érte jött a gazdája, és elhajtotta haza. Azután találkoztam egy csupasz kutyával, aki elhozott idáig. Gondoltam, megkérdezem, elvinnél-e legközelebbi tóhoz.

      – Szívesen elviszlek, de alig tudok repülni. Ha nem bírlak el, és elejtelek, a te bajod. Sajnálom, hogy a gazdád a vödör mellett felejtett, de örülj, teknős, hogy legalább nem vagy csupasz.

      Így is lett. A teknős nagy nehezen felmászott a gólya hátára, és elrepültek a tó felé. Egyszer csak hallja a teknős, hogy a gólya egyre hevesebben veszi a levegőt, és megszólal:

      – Jaj, teknős, fogytán az erőm, már nem bírom tovább. Itt vagyunk ugyan a tó felett, de sajnálom, el kell hogy engedjelek.

      A teknős nagyon megijedt, de nem tehetett semmit. A gólya elengedte, és csak zuhant, zuhant, közben az egész élete lepergett előtte. Végül hanyag gazdájára gondolt, aki a vödör mellett felejtette. Hatalmasat csobbant a tóban, de szerencséjére túlélte az esést. Miután magához tért, észrevette, hogy levált a teknője.

Gödöllő, 2023. május 21.

Megjelent a Holnap Magazin Álmodó című antológiájában (64-67. oldal).

Kovács Gergely
Author: Kovács Gergely

Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »