Kovács Gergely: Visszaemlékezések – 5.

Aki nem lép…

      Valahogy sosem kellett kétszer mondani, hogy szedjem a lábam. Szedtem én magamtól is. Kis koromban volt egy másik szerelmem is, egy háromkerekű, amivel körbe-körbe tekertem az udvaron. Miután normálisan megtanultam biciklizni, valamivel jobban szerettem az utcán bringázni, de sosem használtam volna kizárólag tekerésre a lábamat. Ha már szedni is majdnem ugyanolyan jó volt. Egyszerűen csak szerettem futni.

      Ahogy gyerekként mindenki másnak, úgy nekem is megvolt a magam sziklaszilárd elképzelése arról, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Az, hogy híres focista akartam lenni, a lábszedés szeretetével valamelyest össze is függ. Persze, kellett egy mentő ötlet, ha az első terv nem válna be. És mi lesz egy olyan gyerkőc legnagyobb szerelme, aki korából és testméretéből adódóan még nehezen hidalná át saját erőből az otthona és az óvoda vagy az iskola közötti jelentős távolságot? Naná, hogy buszvezető akar lenni…

      Szülő legyen a talpán, aki ebből kihámozza, hogy a gyereknek mi a legjobb. Még az a szerencse, hogy a különféle ötletek a jövőmmel kapcsolatban még nem születtek meg a fejemben általános iskolás korom előtt. Na, nem mintha ez megkönnyítette volna a döntést, hiszen így mindössze annyi volt adott, hogy a kölök szeret egy háromkerekűvel körbe-körbe biciklizni az udvaron, és szereti szedni a lábát. Az pedig a dolgok magától értetődő, természetes rendje, hogy gyerekkorunkban szüleink döntéseket hoznak a sorsunkról. Sok jó, és talán kevesebb rossz döntés, mert ők is csak emberből vannak, és tévedhetnek.

      Mikor elértem a megfelelő életkort, az én szüleimnek is döntést kellett hozniuk. Hát, amint a fentiek mutatják, nem kényeztettem el őket, ami a szükséges információt illeti. Összegyúrva és kihámozva, amit a maszlagból össze lehetett gyúrni, és ki lehetett hámozni, és nem utolsósorban, figyelembe véve a lehetőségeket, ének-zene tagozatos általános iskolás lettem. A fentieket összeadva, magától értetődő, logikus következtetés volt. Ez lesz a legjobb a gyereknek…

      Én pedig a mai napig számon tartom az egyik legjobb döntésüket, pedig közel negyven év telt el azóta. Legalábbis szerény véleményem szerint az egyik legjobbat. Persze, csakis azután, hogy nem tiltottak le a fagyiról, ami amúgy is teljesen reménytelen kísérlet lett volna. Az egyik legjobbat, amely szerint ének-zene tagozatos általános iskolás lettem. A fentieket összeadva, magától értetődő, logikus döntés volt… És mégis… Ez lett a legjobb a gyereknek.

      És én szedtem a lábam. Csak ezúttal az osztályteremben. Mert az ének-zene tagozatot nem adták csak úgy, felvételizni kellett érte. Tehetségtelen lurkónak ott nem volt keresnivalója. Ahogy a lábszedési képességekkel sem lehetett sokra menni. Vagy mégis? Történt ugyanis, hogy a felvételi sokat latba nyomó részét képezte az a művelet, hogy a zene ütemére folyamatosan dobbantva és tapsolva kellett körbe-körbe járkálnom a teremben. Ja, és a zene. Azt nekem kellett produkálni. Szóval, dobbantás, taps, irány körbe-körbe, és közben az elmaradhatatlan éneklés: Aki nem lép egyszerre, nem kap…

      És olyan jó, hogy így alakult.

Gödöllő, 2023. július 15.

Utóiratok:

1. A buszvezetésről szóló elképzeléseknek általános iskolai osztályfőnököm vetett véget, aki egyszer nekem szegezte a kérdést, hogy minek járok én busszal, mikor gyalog is járhatnék. Utalva feltehetően arra, hogy már nem áll fenn az a helyzet, hogy a gyerek korából és testméretéből adódóan még nehezen hidalná át saját erőből a lakhelye és az iskola közötti jelentős távolságot. Na, meg arra, hogy rohadtul nem illene tízévesen ellustulni. Egyébként sokkal előbb kezdtem el gyalog bejárni, de elkényelmesedés céljából egy időre visszaálltam a buszra. Végül reggel és a tanórák után a gyaloglást választottam, az iskola utáni foglalkozásokra pedig bringával mentem vissza otthonról.

2. A híres focistáról alkotott képnek a barátom vetett véget, aki szerint kézzel jobban bántam a labdával, mint lábbal. A legnagyobb köszönettel és hálával tartozom érte, mert a kosarazó Kovács Gergely nem jött volna létre, ha ő annak idején nem cibál le egy edzésre (pedig magamtól rohadtul nem akartam menni).

3. Annyi biztos, hogy a zenei pályát nem nekem találták ki. A kóruséneklésnek a természetes hangmutáció vetett véget, hangszeren pedig nem tanultam meg játszani, mert jobban szerettem kosarazni. Mégis, az alatt a nyolc év alatt a mindenem volt az ének-zene tagozat. A zene szeretete és tisztelete pedig megmaradt. Örökre…

Kovács Gergely
Author: Kovács Gergely

Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »