Neki Ibinek, intaháza 1
Elindultál reménnyel és tervvel
Hosszú időt töltöttél vérző szívvel,
Búval bánattal, örömteli percekkel
Gondjaid nem mutattad,
Lelked mélyére bezártad.
Szíved mardosta egy kín
Boldogságot keresve,
Reményteljes éjszakákon
A sötétségbe merengve.
Álmaidban szép csillogó képek szálltak,
Gyöngyszínű csillogó árnyak
Sugarai, a boldogságnak,
Nyugalmadban megtaláltad.
De csak éjszaka volt a gyönyörű kép.
Hajnalodva, úgy száll fel a köd a lelkedről,
Mint a napsugár, ha páracseppet köszönt,
Gyöngéden simogatja, melegével vigasztalja.
Vígaszt remélsz te is az új naptól
Reméled a változást, de csak magadtól,
Segítséget nem fogadsz el, építed a faladat
Minél magasabbra jutsz,
Csak a fekete sötétségbe futsz.
2004..09.18.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
