Én és az Ősz

Én és az Ősz

Gesztenye fasor mellett, csendben lépdelek, és a ködtől

majdnem félek.

Estére ráereszkedik a városra, mindenre ránehezedik.

cseppekben összegyűlik, lassan gördülve kúszik mindenütt,

Övé most a mindenség ? Ő itt az úr, övé a hatalom,

Tudja ezt az úr, az Ősz jött el, de nem vadul.

Csendben szitál szerte szét, lámpát alig látni már,

Fáradt gallyak hullanak szerte az útra,

Letelt már az idejük, és a színes Ősz mosolyog felettük.

Kormos háztetőkön a füst is alig látszik,

Alatta kimérten a ködfelhő játszik.

Hűvös a táj ,szinte csak ő van jelen,

Játszva kerget a barnás zöld faleveleken.

Lucskos az úttest, csorog a csatornába,

Örömmel folytatja útját – le egy más világba.

Rajtam is megtelepszik, ezt ki nem bánja.

Arcomat a hűs levegő lassan-lassan átjárja.

Megyek egyre csak tova, a hold segít járni utamon,

Köd mezőkön, köd erdőben és a tavakon.

Jő a szürkület már, a köd lassan sompolyog

Rátelepszik a tájra és  a látóhatárra.

Az Ősz már ilyen marad…….

Az Ősz már megmarad.

2003.09.25.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Érzelem nélkül

Hullám nélküli tengeren, a kormányrudat nem merem, megfogni se.   Lőszer nélküli fegyveren, elsütő billentyűt nem lelem, nincs is talán.   Mély völgy nélküli hegyeken,

Teljes bejegyzés »

Árnyék

Romos helyeken, nem mozog az árnyék, bár néha megmozdul, majd soká vár még.   Felméri a helyet, vagy mi jár a fejében. Talán, hogy mit

Teljes bejegyzés »
Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Félig ajándék

Mint érett gyümölccsel roskasztott fa ágait, Kitárt karom harminc év súlya húzza lefelé. Sorsom nyújtva felejtette ajándékkal nekem telt markait S te bennük maradtál, félig

Teljes bejegyzés »

Elfelejtett álmok

Edit Szabó : Elfelejtett álmok Rózsaszín szárnyak a felhős égen Mind egy -egy féltő gondolat, Elfelejtett álmok ? Még az is lehet ” Szikrázva szór

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Rodé Klára

Reggel az óceán partján

  Reggel az óceán partján Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt. Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra

Teljes bejegyzés »