Ingyen elvihető

Az ablak alatt járókeret.
Art-decóra hajazó bútorok az ötvenes évekből. Politúrozott diófaszekrény, örökéletű.
A szekrényben szép rendben ruhák lógnak.
Tiszta, rendben tartott lakás.
A polcokon szépen összehajtogatott törülközők. A heverőn kockás pléd, WC papír csomag, felnőtt pelenka. Csecsebecsék, egy porcelán kutya nyújtózkodik. Alatta csipketerítő.
Valakinek az élete.
Az erkélyen húszas-harmincas leány cigarettázik.
Az ingatlanos szavain morfondírozik: a legtöbbet akkor javíthatnak az ingatlan eladási esélyein, ha kiürítik.
Telefonját nyomogatja.
– A tolóajtós kis szekrényt szeretném!
– Helyileg hol?
Papírdoboz. Benne konyhai eszközök. Kotyogó kávéfőző, bögrék, poharak, már egyik sem trendi.
Lábasok, fazekak. Kristálypoharak, porcelán étkészlet.
A falon szentkép és esküvői fotó.
Kommentek jönnek:
– Szép, jó reggelt, a szekrénysor érdekelne, asztallal, könyvespolccal, ha lehetne!
– Hello, írok!
– Szia, elhoznám, írtam priv.!
Patika tisztaságú lakás, csillogó parketta, a polcon a könyvek katonás rendben sorakoznak.
Koloniál bútor. Nem túl rég státusszimbólumnak számított, sokak elérhetetlen vágya volt.
Igényesen kivitelezett franciaágy, még rajta a gumislepedő.
– Megvan még?
– Ha mégis maradna, elhoznám!
– Kérhetek telefonon címet, mindet elhoznám!
Csak Dróti, a drótszőrű vizsla téblábol szomorúan az udvaron. Az örökösök visznek mindent, csak ő nem kell senkinek.
A lakberendező előtte-utána fotókat mutat, felújított lakás, minimalista stílusban.
– A könyvek hová lettek?
– Hát, hova!
– A tulaj megszabadult tőlük, mert nem volt rá szüksége.

Hagymási Klára
Author: Hagymási Klára

Az Irodalmi Rádió szerzője. Kapcsolatom az irodalommal születésem óta tart, mivel magyar nyelv és irodalom szakos tanár anya gyerekeként nőttem fel. Gyakran hallottam gyerekként, unalmasabb óráimban: – Miért nem olvasol inkább? Ülj le és olvass! Mivel jó gyerek voltam, olvastam és olvasok azóta is. A könyvek hőseit magamban barátokká fogadtam. Olvasmányélményeimben hosszasan benne éltem, gyakran sajnálva, hogy ki kell onnan lépni a valóságba. Kapcsolatom a könyvekkel különleges. A hozzám tartozó ingóságok tetemes hányada könyvből áll. Hiszem, hogy a művészetek jelenethetik a reményt, kiutat nem túl barátságos jelenünkből. Megtiszteltetés számomra, ha szerény eszközeimmel részt vehetek ebben az útkeresésben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »