Ingyen elvihető

Az ablak alatt járókeret.
Art-decóra hajazó bútorok az ötvenes évekből. Politúrozott diófaszekrény, örökéletű.
A szekrényben szép rendben ruhák lógnak.
Tiszta, rendben tartott lakás.
A polcokon szépen összehajtogatott törülközők. A heverőn kockás pléd, WC papír csomag, felnőtt pelenka. Csecsebecsék, egy porcelán kutya nyújtózkodik. Alatta csipketerítő.
Valakinek az élete.
Az erkélyen húszas-harmincas leány cigarettázik.
Az ingatlanos szavain morfondírozik: a legtöbbet akkor javíthatnak az ingatlan eladási esélyein, ha kiürítik.
Telefonját nyomogatja.
– A tolóajtós kis szekrényt szeretném!
– Helyileg hol?
Papírdoboz. Benne konyhai eszközök. Kotyogó kávéfőző, bögrék, poharak, már egyik sem trendi.
Lábasok, fazekak. Kristálypoharak, porcelán étkészlet.
A falon szentkép és esküvői fotó.
Kommentek jönnek:
– Szép, jó reggelt, a szekrénysor érdekelne, asztallal, könyvespolccal, ha lehetne!
– Hello, írok!
– Szia, elhoznám, írtam priv.!
Patika tisztaságú lakás, csillogó parketta, a polcon a könyvek katonás rendben sorakoznak.
Koloniál bútor. Nem túl rég státusszimbólumnak számított, sokak elérhetetlen vágya volt.
Igényesen kivitelezett franciaágy, még rajta a gumislepedő.
– Megvan még?
– Ha mégis maradna, elhoznám!
– Kérhetek telefonon címet, mindet elhoznám!
Csak Dróti, a drótszőrű vizsla téblábol szomorúan az udvaron. Az örökösök visznek mindent, csak ő nem kell senkinek.
A lakberendező előtte-utána fotókat mutat, felújított lakás, minimalista stílusban.
– A könyvek hová lettek?
– Hát, hova!
– A tulaj megszabadult tőlük, mert nem volt rá szüksége.

Hagymási Klára
Author: Hagymási Klára

Az Irodalmi Rádió szerzője. Kapcsolatom az irodalommal születésem óta tart, mivel magyar nyelv és irodalom szakos tanár anya gyerekeként nőttem fel. Gyakran hallottam gyerekként, unalmasabb óráimban: – Miért nem olvasol inkább? Ülj le és olvass! Mivel jó gyerek voltam, olvastam és olvasok azóta is. A könyvek hőseit magamban barátokká fogadtam. Olvasmányélményeimben hosszasan benne éltem, gyakran sajnálva, hogy ki kell onnan lépni a valóságba. Kapcsolatom a könyvekkel különleges. A hozzám tartozó ingóságok tetemes hányada könyvből áll. Hiszem, hogy a művészetek jelenethetik a reményt, kiutat nem túl barátságos jelenünkből. Megtiszteltetés számomra, ha szerény eszközeimmel részt vehetek ebben az útkeresésben.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »

Igazságtalanság

  Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk.   A világ

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lebegés

Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már

Teljes bejegyzés »