HANGULAT

Kérted, írjak vidámabbat,

hagyjam a háborút másnak,

nyíljanak illatozó rózsák,

teret adva boldogságnak.

Hajnali harang

megkondul,

hídon át

sárga villamos,

egy tacskó

galamb után lódul,

s a virág?

Újra illatos…

Égen sűrű,

viharfelhők,

ismét heves

zivatar készül,

másodfokú

-narancssárga-

figyelmeztetés.

Éjfekete

sötétséget,

villámlás

szakítja ketté,

szakadó eső,

szélerősödés,

kidőlt fák,

veszélyforrás

a jégeső…

Hidegfront:

nyugtalanság,

ingerlékenység

várható…

Mondd!

Ki tudna ilyen

légkörben

idilli

képet

festeni?

Óbuda, 2023. augusztus 6.

B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Együtt könnyebb

Edit Szabó : Együtt könnyebb Adom kezem, fogja kezed, szeretettel nyújtom neked, barátságnak ajándéka, találkozás hozadéka. Kéz kezet fog, együtt könnyebb, régi szokás, úgy erősebb

Teljes bejegyzés »

Vihar a Suttogó-szirten

Silas azon mosolygott magában, mit gondolhattak a parton bámészkodó falusiak. Ha felnéztek a sziklaszirtre, magányos, fiatal férfit láthattak, aki hosszú pózna végén vonagló, szőrös állatot

Teljes bejegyzés »

Unalom

Unalom   Korhadt, szögletes fal az ég. Nehézkes, állott szagú szoba fala. Minden kimondott és leírt szó elhervad a bútorok fájának tikkadt illatában. Az élvezett

Teljes bejegyzés »