Sietve intaháza 5.
Hallgatom a lépteid a kockaköveken,
Elmosódott hangok zaja szűrődik,
Az esti fényben,
Bízok.
Talán megsértettelek, lehet
Már magam sem tudom,
De valami látszott arcodon
Várlak.
Ha rád nézek már majdnem tudom,
Mit mondasz.
A szemed sugarával szólítasz
Nézlek.
Még sok mindent nem tudok rólad
És lehet, hogy nem is fogok
De majd eldöntik a nappalok.
Holnap újra látlak, ez jó dolog.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!