Rózsa Iván: A végtelenben a végtelen felé…
Egyszer majdnem meg kellett őrülnöd, pár percen múlt a dolog, hogy túléld saját magad halálát. Régi-új embrió állapotban újra felépítetted régi-új önmagad. Darabokra hullás után kezdődött a régi-új darabok összerakása. Most már, jó régóta, derűsen nézel a világra, örök derűvel, mert már jöhet bármi, mindent kibírsz, és igazán tudod élvezni az életet. De előtte tényleg elmentél a végsőkig, amíg lázadó ember elmehet, hogy elfogadd immár a világ törvényeit.
Kockázatos, de tanulságos lecke volt ez annak idején. Embert próbáló… Kiderült, hogy ki barát valójában, és ki nem tud túllépni saját kis önző természetén. Most már nem tudsz csalódni, mert hamar kiismered az embereket, rögtön átlátsz a szitán. És gyorsan is tudsz immár dönteni. Kívülálló vagy, mégis együtt lüktetsz a társadalom szívével. Az emberiség ütőerejéhez hozzájárul a te erőd is. Már nem pusztítod magad, hanem építkezel: és építeni-egyengetni akarod mások sors-útját is. Kisebb-nagyobb sikerrel. Már jó ideje nem égeted el írásaid, hanem közlöd; hátha okul valaki ezekből, aki éppen hasonló helyzetbe kerül.
Életed már nem a „Trisztán” harmadik felvonása, nem halsz bele az érzelmekbe, hanem uralkodsz felettük, és felülről nézel vissza életed sorsdöntő eseményeire. Akár mintegy emlékre, mely már nem fáj, és mely az emlék szereplői akaratára vagy éppen akarata ellenére is, hasznodra vált. Keményedett rajtad az én-védő burkod, mely azért egyeseknek szabad ki- és bejárást biztosít. Azoknak, akik megérdemlik bizalmad.
Kitárulkozol immár szinte teljesen a világ előtt, nincsen gyenge pontod. Nem vagy zsarolható, bár szavaidat, írásaidat, tetteidet akár ellenkező értelmükre is forgathatják ki egyesek, ha az a cél. De te csak legyintesz, és mész tovább: utadon, mely a relatív végtelenben tart immár a tényleges, örök végtelen felé…
Budakalász, 2023. augusztus 25-26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...