TÓTI-HEGY
Az úton a fák öreg álma pereg.
Szemüket lehunyják a tanúhegyek,
Hisz a szőlőtáblák jelzik: jó helyen jársz!
A fák a kúpos hegy köves, meredek
Oldalán nyújtnak segítő kezeket,
S itt az óvó szem, a tető, melyet vársz.
Ránk villantja bús szemét a Balaton,
A megváltóra váró tó-hajadon,
Ahogy a sok táj védve körülöleli.
S mint egy földöntúli, idilli való,
A messzeségbe kiált. Csöndbe haló
Kérdését Somogy odaát megfeleli.
Örök barátaink, a Gulács s Badacsony,
Tengeren-inneni, döntő szavakon
Integetnek át gyéren, az idő terén.
A Szent György-hegy bazaltorgonáival,
Mint egy különc, ki világán átinal,
Nagy múltját idézve, kitartón áll helyén.
Kirándulók, kiket a vágy erre vitt,
Csak ülnének napestig a tájban, itt,
Hisz életút is ilyen helyre vezet száz.
S bár átszelik a hegyhátat s -homlokot,
S körbe élet, mégse veszik észre, hogy
A hegy a faluval békésen kezet ráz.
- 08. 15., Piliscsaba
A fenti vers a készülő Város és falu c. ciklus 6. verse.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.