Csak ott vagyok otthon

Csak ott vagyok otthon, ahol te jelen vagy.

Ha nem vagy ott sehol, nincs hová mennem.

Nélküled az ég alatt lelek csak menedéket,

A varázslatos csillagos égboltunk alatt,

Ahol szüntelenül várom felbukkanásodat.

 

Csakis veled lehet teljes az életem.

Nélküled minden szürkévé válik,

Hamuvá égnek az emlékek.

Te jelented az örömöt, a békét,

A drámai izgalmat, a derűt.

 

Te vagy a borzongás, az eső a sivatagban,

A szél fuvallata,

S te vagy a hópehely az arcomon.

Minden vagy a mindenségben,

Az egyetlen, aki szívemben él.

Katalina S. Miller
Author: Katalina S. Miller

A Katalina S. Miller művésznevet választottam írásaim kiadásához, amelyben tapintatosan megbújik az igazi, polgári nevem. 1978-ban születtem Pásztón, és jelenleg is itt élek. Többféle végzettséggel rendelkezem, de az igazi hivatásomnak mégis a szerzői tevékenységet tartom. Már tizenöt éves koromtól írok verseket, idézeteket, kisebb novellákat. Húsz évesen megírtam életem első könyvét, és az óta is, ha csak tehetem, folyamatosan alkotok. Egy gyermekem van. Már fiatal felnőttként ő is próbálgatja szárnyait, szülőként igyekszem mindenben mellette állni, és támogatni. Első megjelent munkám, A gyűlölet rabjai című romantikus regény, amely életem olyan időszakában íródott, amikor az önismeret kezdeti útján jártam, és kerestem a helyem a világban. Ennek folytatásaként írtam meg a Szívbéli kötelék című regényt, mely egy szerelmi szállal átszőtt könnyed romantikus olvasmány. A könyv betekintést enged az angyalok világába, a túlvilági létbe, és az egyéni sorsfeladatok fontosságába.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »