Kovács Gergely: Elmúlás

Tevékeny napra ébredt az erdő,

Ez az időszak, a lombot elvesztő,

Nyárbúcsúztató, hűvös őszi idő,

Barnul a falevél, szárad, esendő.

Nem különleges, rendkívüli esemény,

Csak ahogy évente kihajt a vetemény,

Úgy a természetnek mindenkori rendje,

Hogy eljön a lombhullásnak ideje,

Alant az anyaföld beboríttatik,

A szétterülő avar népe sokasodik,

Vastagodik,

Gyarapszik.


Hatalmas vihar jön, támadja az erdőt,

Korbácsolja a szelet, hajlítja a vesszőt,

Fekete felhők gyülekeznek az égen,

Nem volt ilyen idő már réges-régen.

Villám cikázik, állat retten a dörgéstől,

Fátyol borul a horizontra a jégveréstől,

Mázsás súly nehezedik a fára a víztől,

Ritka zord köszöntés ez a bús ősztől.

A természetnek mindenkori rendje,

Hogy a napsütést váltja a vihar ideje,

Bekövetkezik,

Megtörténik.


És úgy, ahogy jött, a vihar elvonul,

Nyomában az ég megint kékre tisztul,

Odafent ismét legel a szelíd birkanyáj,

Fellélegzik, s megnyugszik a táj.

Riadt állat előbújik a menedékből,

Nincs félnivalója tovább a dörgéstől,

Éles már a horizont elejétől a végéig,

Lassan felszárad a víz az utolsó cseppig.

A természetnek mindenkori rendje,

Hogy a vihart váltja a napsütés ideje,

Elérkezik,

Megtörténik.


Szörnyű nagy a kár szinte mindenütt,

Ázott, barna levél az avarra feküdt.

Hatalmas fa áll az erdő közepében,

Magas, a legerősebb messze a vidéken,

S mégis úgy esett, hogy a vihar találta,

Jaj, hogy hajlik kedves kicsi ága,

Oly reménytelenül, és oly esetten,

Hogy nincs égi erő, mely rajta segítsen.

Valahol ez is a természet rendje,

Hogy hiába a legnagyobb győztes ereje,

Elvérzik,

Ha megsebzik.


Összeül hát a teljes ág-tanács,

A földből növő törzs és a háncs,

Minden vastag és vékony ág,

Az egész ágas-bogas sokaság.

Tárgyalják, hogy mitévők legyenek,

Ebben a helyzetben mit is tegyenek,

Hogy a bajban a vastag ág kedves neveltje,

Zöld levelet növesztő, cseppnyi kegyeltje,

Most, hogy a fán tovább már nem nőhetne,

Szomorú sorsa mi egyéb is lehetne,

Minthogy lehajlik,

És lehullik.


Emlékszik a szép, a közös időkre,

A hajnalt köszöntő madárénekre,

A karjain pihenő, megfáradt cinkére,

A táncra hívó őszi szél zenéjére,

Mely a forró nyarat messze elfújta,

Az erdőnek a lombhullást ismét elhozta,

A sokaságnak csendesen a fülébe suttogta,

Az ág-seregnek végre tudtára adta:

Hogy a jól megérdemelt pihenő,

A nyárbúcsúztató, hűvös őszi idő,

Megint elérkezik,

Megismétlődik.


Emlékszik a szomorú, a rossz időkre,

Mikor a vihar társát könnyedén letörte,

A gyengébb fákat meg tövestül kitépte,

S annyi zöld lélek életét elvette,

Melyet a természet oly lassan adott vissza,

A teremtésnek mindig nagyobb a hossza,

S most, hogy ő jutott ugyanilyen sorsra,

Életének állomásait újra veszi sorra,

Tudja, ha ő elvész, a fa még megmarad,

Régi hajtás helyén fiatal sarjad,

Újra keletkezik,

Megteremtődik.


De ez egyszer, csak még egyszer,

Csak egyszer, egyetlen egyszer,

Érte csörög az ágas-bogas sokaság,

Miatta zeng az összegyűlt társaság.

Az ő nevét zúgja, ő érte zörög,

Hogy alant az anyaföld is felhörög,

Sebesen száll a kopogó ágak zaja,

Olyan messze, hogy az egész erdő hallja,

Hogy az ág-seregnek ő megbecsült tagja,

S a sokaságban eltöltött utolsó napja,

A legszebbik,

Mely megadatik.


És ez egyszer, csak még egyszer,

Csak egyszer, egyetlen egyszer,

Visszanéz az ágas-bogas sokaságra,

Hogy elköszönjön, szóljon utoljára:

Isten veletek, kopogó lelkek,

Nem lehetek többé veletek!

Majd végleg lehull, elmúlik,

A szerető ág-seregből elbocsáttatik,

A szétterülő avar által befogadtatik,

Rügyről, lombról, cinkéről álmodik,

Hogy gyökerezik,

S növekszik.

Gödöllő, 2010. február 25.

Megjelent az Irodalmi Rádió Vetkőznek már a csalfa fák című antológiájában (200-203. oldal).

Kovács Gergely
Author: Kovács Gergely

Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...

Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Kedves, szomorkás de egyben hangulatot is árasztó vers az őszi elmúlásról. Gratulálok az írónak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Gyertyafényes cukrászda

András a kis süteményes bolt közepén ült. A vendégeket figyelte. Látta az érkező lelkes gyerekeket, a csendes szegényeket, a soványakat, kövéreket, a bölcsen néző öregeket.

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Itt vagy velem…

ITT VAGY VELEM…   RÉGEN hiányodban borostyán nőtte be szívemet   MOST gondolatban itt vagy velem nem kell, hogy megjelenj   nem kell testi valód

Teljes bejegyzés »
Prózák
Ivántsy Gábor

jöjj el hozzánk, várunk rád…

zenei illusztráció: (ha van kedved, olvasás előtt indítsd el, de nagyon csendes hangerővel) Mozart: C-dúr Variációk   Kint ilyenkor már javában tartott a tél. Kemény

Teljes bejegyzés »

Hét haiku II.

Advent Gyertya illata Fény az alagút végén Megváltás, tavasz   Ószövetség Volánnál az Úr: „Balra vagy Jóbra térjek?” Az ördög nevet.   Szorongás Acélmerev arc

Teljes bejegyzés »

Napló a forradalomról

Fábián Janka: Márciusi napló című regényének olvasása közben támadt néhány gondolatom az írónő munkásságával kapcsolatban, amelyet ezúton megosztok kedves olvasóimmal. Az írónő könyveit legnagyobb meglepetésemre

Teljes bejegyzés »