Tevékeny napra ébredt az erdő,
Ez az időszak, a lombot elvesztő,
Nyárbúcsúztató, hűvös őszi idő,
Barnul a falevél, szárad, esendő.
Nem különleges, rendkívüli esemény,
Csak ahogy évente kihajt a vetemény,
Úgy a természetnek mindenkori rendje,
Hogy eljön a lombhullásnak ideje,
Alant az anyaföld beboríttatik,
A szétterülő avar népe sokasodik,
Vastagodik,
Gyarapszik.
Hatalmas vihar jön, támadja az erdőt,
Korbácsolja a szelet, hajlítja a vesszőt,
Fekete felhők gyülekeznek az égen,
Nem volt ilyen idő már réges-régen.
Villám cikázik, állat retten a dörgéstől,
Fátyol borul a horizontra a jégveréstől,
Mázsás súly nehezedik a fára a víztől,
Ritka zord köszöntés ez a bús ősztől.
A természetnek mindenkori rendje,
Hogy a napsütést váltja a vihar ideje,
Bekövetkezik,
Megtörténik.
És úgy, ahogy jött, a vihar elvonul,
Nyomában az ég megint kékre tisztul,
Odafent ismét legel a szelíd birkanyáj,
Fellélegzik, s megnyugszik a táj.
Riadt állat előbújik a menedékből,
Nincs félnivalója tovább a dörgéstől,
Éles már a horizont elejétől a végéig,
Lassan felszárad a víz az utolsó cseppig.
A természetnek mindenkori rendje,
Hogy a vihart váltja a napsütés ideje,
Elérkezik,
Megtörténik.
Szörnyű nagy a kár szinte mindenütt,
Ázott, barna levél az avarra feküdt.
Hatalmas fa áll az erdő közepében,
Magas, a legerősebb messze a vidéken,
S mégis úgy esett, hogy a vihar találta,
Jaj, hogy hajlik kedves kicsi ága,
Oly reménytelenül, és oly esetten,
Hogy nincs égi erő, mely rajta segítsen.
Valahol ez is a természet rendje,
Hogy hiába a legnagyobb győztes ereje,
Elvérzik,
Ha megsebzik.
Összeül hát a teljes ág-tanács,
A földből növő törzs és a háncs,
Minden vastag és vékony ág,
Az egész ágas-bogas sokaság.
Tárgyalják, hogy mitévők legyenek,
Ebben a helyzetben mit is tegyenek,
Hogy a bajban a vastag ág kedves neveltje,
Zöld levelet növesztő, cseppnyi kegyeltje,
Most, hogy a fán tovább már nem nőhetne,
Szomorú sorsa mi egyéb is lehetne,
Minthogy lehajlik,
És lehullik.
Emlékszik a szép, a közös időkre,
A hajnalt köszöntő madárénekre,
A karjain pihenő, megfáradt cinkére,
A táncra hívó őszi szél zenéjére,
Mely a forró nyarat messze elfújta,
Az erdőnek a lombhullást ismét elhozta,
A sokaságnak csendesen a fülébe suttogta,
Az ág-seregnek végre tudtára adta:
Hogy a jól megérdemelt pihenő,
A nyárbúcsúztató, hűvös őszi idő,
Megint elérkezik,
Megismétlődik.
Emlékszik a szomorú, a rossz időkre,
Mikor a vihar társát könnyedén letörte,
A gyengébb fákat meg tövestül kitépte,
S annyi zöld lélek életét elvette,
Melyet a természet oly lassan adott vissza,
A teremtésnek mindig nagyobb a hossza,
S most, hogy ő jutott ugyanilyen sorsra,
Életének állomásait újra veszi sorra,
Tudja, ha ő elvész, a fa még megmarad,
Régi hajtás helyén fiatal sarjad,
Újra keletkezik,
Megteremtődik.
De ez egyszer, csak még egyszer,
Csak egyszer, egyetlen egyszer,
Érte csörög az ágas-bogas sokaság,
Miatta zeng az összegyűlt társaság.
Az ő nevét zúgja, ő érte zörög,
Hogy alant az anyaföld is felhörög,
Sebesen száll a kopogó ágak zaja,
Olyan messze, hogy az egész erdő hallja,
Hogy az ág-seregnek ő megbecsült tagja,
S a sokaságban eltöltött utolsó napja,
A legszebbik,
Mely megadatik.
És ez egyszer, csak még egyszer,
Csak egyszer, egyetlen egyszer,
Visszanéz az ágas-bogas sokaságra,
Hogy elköszönjön, szóljon utoljára:
Isten veletek, kopogó lelkek,
Nem lehetek többé veletek!
Majd végleg lehull, elmúlik,
A szerető ág-seregből elbocsáttatik,
A szétterülő avar által befogadtatik,
Rügyről, lombról, cinkéről álmodik,
Hogy gyökerezik,
S növekszik.
Gödöllő, 2010. február 25.
Megjelent az Irodalmi Rádió Vetkőznek már a csalfa fák című antológiájában (200-203. oldal).
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...
2 Responses
Kedves, szomorkás de egyben hangulatot is árasztó vers az őszi elmúlásról. Gratulálok az írónak!
Kedves Éva! Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett!