A lépcsőházban

Beck Brigitta: A lépcsőházban

Már megint a színes fények,
Már megint a pesti este
Nem tudom, miért gondolok,
Már megint Budapestre.

Szürkés-sárga lépcsőházban,
Fehérre festett falakra
Kúszik feketén a penész
Furcsán foltozott alakba.

Az út cigarettafüstje,
Egy újabb nap elmúlása,
Beissza magát a falba,
Hogy senki meg ne lássa.

Zajos az utca, de mégis,
Kicsit elhagyott és néma,
És egy kicsit mintha félne,
És egy kicsit mintha sírna.

Mintha sírna, ó de mégis,
Van valami szép is benne,
Mert éjszaka olyan, mintha
Budapestnek lelke lenne.

Olyan mintha a házakon,
Sápadt, sárga angyal ülne,
És a hangos, szürke zúgás
Elnémulna mindörökre.

Olyan mintha a városnak,
Véres, forró szíve volna,
És ha csak egy éjszakára
Is, de szíve megnyugodna.

2023. 09. 30.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 21 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha elmúlik a tél.

Ha elmúlik a tél. Ha elmúlik a tél, és a hófehér takaró is elolvad. Felenged a jég, és a fagy is hamar alábbhagy. Ha szívedben

Teljes bejegyzés »

Egyre közelebb…

Őszbe fordul már a nyár, A szerelem merre jár? Árkon,bokron,hegyen túl, Három határ az nagy úr. Időm pereg,ingatag, Ősznek szele borzongat. Kétely marja torkomat, Ez

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Két kis üzenet neked

1. Messziről csendül a harang Januári éjen Kandalló előtt ülve A tűz lobogó lángját nézem Sóhajok feléd szállnak Álmokat visznek angyalszárnyak Kint a holdnak sápadt

Teljes bejegyzés »

Fohász

Térden vagyok.Ott, ahonnan minden kezdet ered.Imádságra kulcsolt kezem remeg,Ujjaim olyan szorosan fonódnak össze,Hogy elfehérednek,Ajkam dadog, vajon mit mondhatok,Amit ne tudnál?Mire szó jön számra, nemcsak tudod,Már

Teljes bejegyzés »

Nem felejtődött el

Nem felejtődött el mégse, megőrizte az emlékezet. Évek teltek el egészbe, felnagyobbítva a tetteket.   Amikre büszkék lehetünk, fénylenek századokon át, irányt mutatva jelennek, elfeledtetve

Teljes bejegyzés »