Az angyal

Péter roppant tudatos harmincas éveiben járó fiatal férfi volt, aki szerette maga irányítani az életét. Nehezen alkalmazkodott másokhoz, ezért többnyire egyedül dolgozott. Szabadúszóként nem okozott számára nehézséget az önálló munkavégzés, sőt, kimondottan élvezte. Legtöbbször az otthoni irodájában tervezte a korszerű bevásárlóközpontokat, de gyakran előfordult, hogy csomagolnia kellett és meg sem állt Londonig vagy más európai nagyvárosig. Ezúttal az Egyesült Királyságba tartott, ahol fontos megbízások várták.

Ez a reggel nem éppen a tervei szerint alakult. Nem elég, hogy elaludt, de még otthon is felejtette a terveket tartalmazó pendrive-ot. Így nem maradt más választása, minthogy visszamenjen a szükséges adathordozóért. Ennél rosszabb dolog már aligha történhetne vele – gondolta úton a repülőtér felé, amikor váratlanul eleredt az eső. Na, még csak ez hiányzott – bosszankodott, legszívesebben azonnal visszafordult volna, de nem tehette. Rendkívül befolyásos üzletemberek várják őt a londoni The Resident Covent Gardenben, ahol szobát is foglaltak neki. Nem okozhat csalódást a partnereinek, mert így könnyen elveszítheti a legjelentősebb támogatóit. S ezt igazán nem engedhette meg magának. A hírneve és a munkája volt a tét. Péter, az egyik legkapósabb agglegénynek számított Budapesten, de ő nem akart elköteleződni. Szabadidejében úszott, teniszezett és futott. Karban tartotta, mind a testét, mind az elméjét. Sok fiatal lány vágyott a kegyeire, de Péter csak egyetlen nőt szeretett. Egy látomást, akit négy évvel ezelőtt egy szálloda halljában pillantott meg. Azóta sem tudta elfelejteni, de titokban abban reménykedett, hogy egyszer újra viszontláthatja őt.

Míg a heves esőzéssel küzdöttek az ablaktörlőlapátok, addig ő árgus szemmel nézte az utat. Az eső már olyan szakadatlanul esett, hogy szinte alig látott. Mikor már úgy érezte minden hiába, lassítani kezdett. Aztán a férfi váratlanul a fékre taposott. Valaki a semmiből az autója elé ugrott, s csupán egy hajszál választotta el attól, hogy elüsse az illetőt. A férfi szíve hevesen kezdett dobogni. Úristen! Mért történik ez vele? Ez egy pokoli nap – szörnyülködött. Most mihez kezdjen? Teljesen tanácstalan volt. Nehezen tudta kezelni a nem várt helyzetet.

Felkapta magára a dzsekije kapucniját, majd kiszállt az autóból. Egy esőkabátos, riadt fiatal nő nézett rá hatalmas boci szemekkel. Keveset látott az arcából, de a tekintete megragadta őt. Egyszerre haragudott rá és sajnálta is.

— Tehetek valamit önért? – kérdezte csodálkozó kifejezéssel az arcán. — Ugye, nem sérült meg? – nézett rá aggodalmasan, mire az ismeretlen hölgy csak a fejét rázta.

— Nincs baj, jól vagyok – felelte meglepetten, s úgy meredt az előtte álló férfira, mintha földbe gyökerezett volna a lába. — Lerobbant az autóm – bökte ki végül.

— Segíthetek? – kérdezte Péter jóindulattal. — Igaz, nem vagyok autószerelő, de értek hozzá – ajánlotta.

— Pillanatnyilag semmit sem tehet – mondta a nő. — Füstölt az egész motortér – közölte csalódottan. — A repülőtérre megy? – kérdezte aztán.

— Igen, éppen oda tartok – bólintott a férfi. — Üljön be, elviszem! – mutatott az anyósülésre, s mindketten beszálltak az autóba.

— Érdekes, sehol sem láttam lerobbant autót. Pedig végig nagyon figyeltem – jegyezte meg a férfi.

— Az egyik bekötőútnál hagytam. Jó ideje gyalogolok már – magyarázta a nő, mire Péter megértően bólintott.

— Ne aggódjon! Hamarosan megérkezünk – vigasztalta utasát, miközben olykor-olykor futólag rápillantott. Nagyon emlékeztette őt valakire, de nem tudta kire.

— Nem aggódom – mosolygott a nő. — Maga jó ember. Tudom, hogy bízhatok magában – jegyezte meg szelíden.

— Honnan tudhatná? Hiszen nem is ismer – nézett rá csodálkozva a férfi.

— Kiolvastam a szeméből – felelte igézően a lány, majd tekintetével nyugtázta, hogy lassan megérkeznek.

— Én is hiszek ebben – mondta Péter. — A szem, valóban a lélek tükre – jegyezte meg mély meggyőződéssel, amint bekanyarodott a parkolóba.

— Hallgasson mindig a szívére! Nem bánja meg – tanácsolta a nő, majd finoman megérintette a férfi kezét. Péter szinte beleborzongott az érzésbe. Kellemes melegség futott át rajta. S ahogy váratlanul oldalra fordult, a nő hirtelen eltűnt. Azt hitte álmodik. Ez nem lehet valóság.

Pár perccel később, lassú léptekkel közeledett a terminálok felé, s döbbenten látta, hogy a Budapest- London járat már másfél órája felszállt. Hogy lehet ez? Hogy telhetett el ennyi idő? – tűnődött el magában, de már gondolkodni sem akart. Hiába próbálta megérteni, ami történt. Ahogy elsétált a zsúfolt kávézó mellett, éppen a híradó legfrissebb híreit mondták be.

— Rendkívüli híreink következnek. Egy fegyveres merénylet okozott riadalmat a Budapest-London járaton. A repülőgép pilótája kényszerleszállást hajtott végre a párizsi repülőtéren. Tizenegy utas kisebb, négy utas életveszélyes sérüléseket szenvedett. A hatóságok még vizsgálják a körülményeket – mondta a műsorvezetőnő.

A férfi próbálta feldolgozni mindazt, amit hallott, de a racionális elméje nehezen fogadta el a történéseket. Sosem hitt a természetfeletti dolgokban, de ebben a pillanatban biztosan tudta, hogy egy angyallal találkozott. Nem is lehetett más, mint egy égi küldött, aki megmentette őt pusztán a jelenlétével.

 

 

 

Katalina S. Miller
Author: Katalina S. Miller

A Katalina S. Miller művésznevet választottam írásaim kiadásához, amelyben tapintatosan megbújik az igazi, polgári nevem. 1978-ban születtem Pásztón, és jelenleg is itt élek. Többféle végzettséggel rendelkezem, de az igazi hivatásomnak mégis a szerzői tevékenységet tartom. Már tizenöt éves koromtól írok verseket, idézeteket, kisebb novellákat. Húsz évesen megírtam életem első könyvét, és az óta is, ha csak tehetem, folyamatosan alkotok. Egy gyermekem van. Már fiatal felnőttként ő is próbálgatja szárnyait, szülőként igyekszem mindenben mellette állni, és támogatni. Első megjelent munkám, A gyűlölet rabjai című romantikus regény, amely életem olyan időszakában íródott, amikor az önismeret kezdeti útján jártam, és kerestem a helyem a világban. Ennek folytatásaként írtam meg a Szívbéli kötelék című regényt, mely egy szerelmi szállal átszőtt könnyed romantikus olvasmány. A könyv betekintést enged az angyalok világába, a túlvilági létbe, és az egyéni sorsfeladatok fontosságába.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »

Hiányoddal élni

Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.

Teljes bejegyzés »