Margarita:

 

Vissza a forráshoz

 

Gyermek voltam,

A hintán szálltam a dallal

öröm-mámorban

ismételtem, mint Igéket

az egyszerű, népi regéket.

 

Titokzatos utak

nyílnak a mélybe,

belegyökerezünk

a mindenségbe –

Évszakok váltakoznak a  csendbe –

S mi visszatérünk az Istenbe.

 

 

Belső Hírnökünk

(Angyali üdvözlet – képmeditáció)

 

Nézem a régi

reneszánsz képet:

Aranyló angyal, az égi

köszönti szelíd Máriát:

A Szent Szellem galamb képében

kitárt szárnnyal fölébe száll.

 

Meghitt, magnetikus pillanat

az Isten szent ege alatt:

A Hírnök s a Fényt befogadó

Istenfiút szívében hordozó,

fejét mélyen meghajtó,

mély-magja szentségében ragyogó –

ember, nő, fénylény,

angyalhoz hasonló.

 

Szíve sugárzik, mint Jézusé

gyermekkori oltár-képeken,

mutatja: Felkelt a Belső Nap,

felragyog, mint Úr-felmutatáskor,

mikor szentté válik a bíbor bor:

misztérium, tedeum, aranykor,

ölel az Isten, zúg az angyali kar:

,,Legyen meg Uram, a Te akaratod!”

 

A legszebb, hogy jött a Hírnök,

mikor kellett s tiszta szívvel várták:

megnyitotta  a belső várkastélyt,

elhúzta az éj sötét függönyét,

hogy látva lássuk: szeretve vagyunk,

Ő tenmagunk, mély magunk, belső napunk,

mely születni, sugározni vágyik,

teremteni belső mennyországot

• Királyi Mennyegző, Unio mystica –

 

Szeretet-energia

atomjaidba zárva,

ha felszabadul,

szárnyát a Fénylény kitárja:

ez tart egyben minden világot,

ha szeretsz,

szív-szemeddel meglátod.

Oly ölelő, forró,

csodás valóság:

tűz, örök láng,

szerelem, jóság –

Ami törött volt,

kiegészül,

ami kívül volt,

az van most

legbelül.