Az örök szerelem
Üresen, s némán kong a szobám
Hiába várom a hívó szavát
Autóba ülve búcsút intett
Gyermekeink ,s unokáink hívására
Itthagyott, látom lassan eltávolodva.
Nagy terveket szövögettem
Hogy magányos perceim kitöltsem
Felhalmozott könyveim között kotorásztam
Mit kerrestem, lassan megleltem
Amit terveztem csaknem elfeledtem
Lassan telt az idő
Gondolataimba merültem
A múlt eseményeire emlékezve
S sok régi szép emléket felidézve
Közben a kinyitott könyv nem haladt előre
Nem érzek éhséget, sem szomjúságot
Nincs melegem, nem fázom
Csak elhagyottnak érzem magam
Hova tűnt örökké égő boldogságom
Csupán párom aurájára vágyom
Reggeli imámban első gondolatom
Mivel társam nélkül létezni nem tudok
Elsőnek engem hívjon a teremtőm magához
Ebben remélve töltöm most perceim
Így a várakozás enyhíti kínjaim.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
