Úgy vágyom egy ölelésre, hogy érezzem
Neked valóban fontos vagyok.
Hogy itt vagy, ha kell, kiállsz mellettem.
Megvéd majd jó erős karod.
Úgy vágyom egy csókra, egy mámorító,
Forrón örvénylő szóra.
Amit nem mondhat ki más senki, s vágyom
Fürkészve-epedőn ajkad.
Fel akarok szállni a szerelem-vonatra!
Mókuskerékben is szállhatunk szabadon.
Érezni akarom, hogy akarsz, s én akarlak –
Hétköznapba láncolt rabok nem maradunk !
Kinyitom feléd a szívem. Fogadd el!
Érezd, hogy nem állhat közénk semmi !
Írjuk meg saját szerelem-szonettünket,
Hol nem kell mást tenni, mint szeretni !
Élet-dalunkban én hárfa, te zongora leszel.
Dallamunk összeforrva suhan az egekbe fel.
Nem számít semmi, ha kezed a kezemben,
Csak az, hogy szeretsz. S én nagyon szeretlek.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
