Úgy vágyom egy ölelésre, hogy érezzem
Neked valóban fontos vagyok.
Hogy itt vagy, ha kell, kiállsz mellettem.
Megvéd majd jó erős karod.
Úgy vágyom egy csókra, egy mámorító,
Forrón örvénylő szóra.
Amit nem mondhat ki más senki, s vágyom
Fürkészve-epedőn ajkad.
Fel akarok szállni a szerelem-vonatra!
Mókuskerékben is szállhatunk szabadon.
Érezni akarom, hogy akarsz, s én akarlak –
Hétköznapba láncolt rabok nem maradunk !
Kinyitom feléd a szívem. Fogadd el!
Érezd, hogy nem állhat közénk semmi !
Írjuk meg saját szerelem-szonettünket,
Hol nem kell mást tenni, mint szeretni !
Élet-dalunkban én hárfa, te zongora leszel.
Dallamunk összeforrva suhan az egekbe fel.
Nem számít semmi, ha kezed a kezemben,
Csak az, hogy szeretsz. S én nagyon szeretlek.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
