Hová tűntek a reménnyel telt évek ?
Hogy veszhettek el így a messzeségben ?
Mi álom volt – az álom marad végül ?
Miért, hogy az ember végül megvénül ?
Uram, van még mit tennem e földön !
Uram, érzem a testem csak egy börtön.
Tedd rám hűn kezedet ! Védj, válts meg engem !
Tudod mit én: van még itt mit tennem.
Hogyha tévednék, hát vedd el a keresztem !
Addig is ne engedj a bűnbe esnem !
Hálás vagyok azért, amit értem tettél,
Mindig csak azt vágytam, hogy embernek nézzél.
Múltam nem más, mint begyűjtött, sok emlék.
Okultam, bölcsebbé vált végül az elmém.
Éveim elszálltak. Álmom is elmerült.
Remélem, majd egyszer jobban is sikerül…
Mert várhat ránk jobb világ! Tehetjük szebbé!
Mindaddig foltoznám, míg csak megtehetném.
Hibánkból okulva, együtt – egymásért
Éljük úgy a mánkat, hogy legyen jövőnk még !
Nem számít hatalom, határ, vagy sok pénz,
Csak magunkat magunktól megmenthetnénk.
Mert kapzsik vagyunk, meg ostobák és félünk:
Emberség nélkül – elvész emberiségünk.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
