Mikor minden elköszön – te felébredsz.
Nem félsz hótól, jégtől – csodállak Téged !
Nem kérkedsz színekkel. Napfény nem éltet.
Másokért nyílsz ki, csöndes büszkeségben.
Tán a télnek fénye, pompája éltet.
Hivalkodásmentes, őszinte léttel.
Páratlanul tiszta békesség vértez.
Hóvirág drága ! Különlegessé tesz.
Bár magányosnak tűnsz – nem vagy egyedül.
Hóvirág vagyok én mélyen, legbelül.
Fejem a hűs bánattól elszenderül.
Hajlongok, dacolok sokszor emberül.
Míg él hóvirág az istennek mezején
Van tisztaság az ember természetén
Kapjanak csak szegfűt, rózsát a nagyok…
Azért egyszerű kis hóvirág maradok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...