A szürke Duna

Beck Brigitta: A szürke Duna

A Temze partján nem jártam soha,

Olyan lehet pont mint a Duna.

A Duna, a Duna ismerős nekem,

Szürkén csobog át a szívemen.

Ruháját az este áztatja benne,

S gondol közben messzi tengerekre,

S csurog por, könny, szutyok és kölni

Fekete zsebéből a Dunába tölti.

Szürke a Duna, mert az esti

Álmok messzesége szürkére festi.

Jaj, még a folyó is feljajdul bele,

Hiába folyik a messzeség fele.

A híd alatt, a sok szép híd alatt,

Már elmosta a víz az álmokat,

S az utcák kövén az átható hideg,

Olyan kemény, a fény sem töri meg.

S az épületek sok-sok ablakán,

Vasrács feszül hidegen, bután,

Az éji széltől még meg sem remeg,

Minden zárva és minden rideg.

Nem gondoltam eddig rá soha,

Vajon mitől ilyen szürke a Duna.

Mossa, mossa fehér szívemet,

S a tisztaságtól sírva megremeg.

2023. 10. 22.

Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!