Én nem tudom mi az a szerelem.
Számomra talány, egy rejtelem.
Nem találkoztam tán sose vele, nem ismerem.
De az életem veled kedvelem.
Jó, ha hozzád bújhatok reggel,
Hogy friss kávét készítesz nekem,
Hogy megkérded este, ma milyen napom volt,
Hogy érdekel, mi történt velem.
Szeretem azt is, ha vidám vagy.
Ilyenkor táncolni támad kedvem.
Jó, hogy már ismerem minden apró hibádat,
Hogy te is jól ismersz engem.
Szeretem mikor dúdolászol
A zuhany alatti csendben.
Szeretem mikor magadat könyvekbe beásod,
Kanapén ülve mellettem.
S milyen finomat főzöl…
Felállni sincsen kedvem.
Este TV előtt mérgelődöl, hogy alvás jön,
Korán kelek fel reggel.
Ha kilépsz a lakásból,
Azon morfondírozom,
Meddig tart? Gyötrődöm, meddig leszel még távol?
Gyűlölöm a hiányod.
Ha rám mosolyogsz boldoggá teszel.
Hogy bánat kínoz – mogorva leszek.
Dolgod van? Visszatérő lépted hangját lesem…
Életem veled egy talány, rejtelem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...


2 Responses
Ez nem talány sen rejtelem, ez maga a szerelem. Nagyon szép vers. Tetszik.
Nagyon szép👌😊