Tenisz

Kicsi, sárga, pattog és repül.

Megütöd csakúgy lendül,

kezed által kapja telibe a vonalat.

Ha a hálóba bombázol, a port vered le róla.

Ívelt labdára lecsapnak könnyen,

elteszik melletted, időd sincsen.

A keretes ütés suta, fogod fejed, ha védhetetlen, felteszed kezed.

Vetődve hárít egy tenyeres, nagy az ámulás.

Kopik a laszti, elgurul furán.

Nem pattan többé rendesen,

Az új labdákkal megy a folytatás, pörögnek, pattannak, most aztán mindenki szaladhat.

Felpergetve ugrik át, bosszantó pontot ér, akárcsak a csúsztatás, mely hálóról esik le.

Rövid nyesés, sprint a pályán, ha eléred tiéd a siker.

Feldobod, bevágod, csapódik a szerva, visszajön keményen, szuper a fogadás, lecke feladva. Fonákkal pörgeted, labda beütve.

Na tessék.. és a meccsnek is vége lett!

2023.09.24

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 54 éves leszek nemsokára. Hol is kezdjem? Hihetetlen, hogy blogszerzőnek jelentkezem / és immár 2.éve itt vagyok/ Nem írok verseket, csak néha megengedem magamnak, hogy az érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Annyi nagyszerű író, költő van kishazánkban, illetve csodálatos elődök kötetei a polcokon, hogy kerülök én képbe? Mondhatnám, ez lett megírva, csak nagyon messze kalandoztam. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, de vágytam, hogy olyan jó lenne ezt a napra vinni, kicsit megmutatni. Időnként írtam, ezt azt, tetszettek is, meg nem is. Csak jó volt látni, a folyamat maga, az fogott meg, sose tudom mi lesz belőle, amikor elkezdem. Ez nekem olyan felszabadító érzés, én, a tervező, figyelő, elemző mérnök színeket keresek a hangok közt, valamint mozdulatot a tárgyakban. Váratlan volt ez a lehetőség. Amint megírtam az Éjjeli tanúság verset, elolvastam, majd jött egy sugallat, de jó lenne, ha mások is látnák. Ennyi év alatt, már megtanultam, vállaljam, ha érzéseim által ismeretlen utakra tévedek. Igen ilyen vagyok, romantikus, érzékeny. Nagyon sokáig nem mertem, nem vállaltam fel, de az Élet a tanító: Vigyázz, ez nem Te vagy! Ui. A versek csodák, sok sok ember gyönyörű lelkét...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »