Csak egy apró zaj volt. Egy furcsa puffanás. Vagy afféle.
Gábor épp a kertben gereblyézett a budai kerület egyik csendes utcájában. 2023 esős novemberének első hideg hete volt és hétfő. Az időjósok záporokkal fenyegettek. Rádión, interneten adták tovább a hírt. Minden arra utalt, hogy a kis birtokosoknak hamar rendbe kell tenniük a kertjeiket, még az óriási zivatarok előtt.
A puffanás nem fért bele ebbe a folyamatba. Új hang! Ismeretlen! Kérdőjeles!
Tán kidőlt egy fa a közelben?
Hát ezért jött ki Gábor. Felment a rézsűn, hogy megnézze, mi történt. Kinyitotta az ajtót, majd rögtön balra nézett, mert ott sétált fel és alá egy magas, úgy 50 körüli ember.
-Üdvözlöm! – köszöntette Gábor az ismeretlent.
-Üdvözlöm! – mondta a barátságos úriember, akit Tamásnak hívtak.
-Miben segíthetek? – kérdezte Gábor és a ház előtt parkoló fehér autóra nézett.
-Azzal semmi gond nem lehet, de nem is az enyém! – szólt Tamás és a kerítés mellett egy kissé a távolba nézett.
Gábor odapillantott. Ekkor vette észre azt a fekete puttonyt tőle nem messze a földön.
-Ez egy hálózsák! – mondta és leguggolt a nagy kupac mellé. Meglepődve tapasztalta, hogy a kupac szuszog, sőt, egyenletesen lélegzik!
-Már megnéztem! – mondta Tamás. Nem lehet komoly baja, de itt hideg van éjjel! Kihűlhet!
-Valóban, bólintott Gábor, amikor a fekvő fekete dologból egy élő ember pattant elő.
A két férfi meglepődve nézte ezt a hirtelen átalakulást. Tamás szólalt meg először:
-Jól van, uram?
A férfi is ötven körüli volt, fáradt, bedagadt szemekkel.
-Baj van? Elesett? Bántották? – kérdezte Gábor.
-Jól vagyok, köszönöm! – mondta a férfi és kihúzta magát. Könnycseppek gördültek le az arcán.
Összevesztem az asszonnyal! – mondta és kérdőn nézett a két emberre. Egy kis csend után megszólalt Gábor:
-Azt hiszem, egy meleg tea jót tenne!
-Hívjunk mentőt, szeretne orvosi segítséget? – kérdezte Tamás.
-Nem, nem, semmiképpen! – válaszolt a férfi és szelíden megkérdezte: esetleg ki tudnak segíteni egy kis összeggel?
Tamás és Gábor összenézett:
-Hát, most, hogy már jól van, szerintünk a Moszkva térre kellene mennie! Ott a közelben családsegítőt találhat, vagy kaphat munkát, szállást és némi orvosi figyelmet. Egy meleg fürdő, egy forró tea, pár napi étkezés és munkalehetőség jót tenne,…amíg átgondolja, mit szeretne! – mondták.
A férfi nem billegett, nem kiabált, csak nézett csendben. A szemei könnyeztek.
Teltek a percek, majd Tamás és Gábor elköszönt és a ködbe veszett.
Egy óra múlva Gábor hazafelé indult a közeli boltból, két szatyorral a kezében. Alig haladt száz métert az utcában, amikor egy férfit látott meg a sötétben. Fekete ruhában volt, az arcán könnyek gördültek borostás álla felé és a derekán a nadrágját egy színes spárgával próbálta összekötözni.
Egymásra néztek. A férfi szótlanul félrehúzódott. Gábor egy pillanatra megállt. Mondani akart valamit. A két ember egy másodpercig, mintha értette volna egymást. Szomorúan álltak egy darabig, majd Gábor csendben tovább haladt hazafelé.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok, 58-as születésű. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!