Olyan andalító ez az est.
Lámpást gyújtanék a Holdnak,
Hogy jobban láthasson Téged.
Fejem karjaid közd megpihen.
Körülöttünk egy meghitt csend.
A holnapba nézünk révetegen.
Most nem akarom tudni, odakint mi van.
Vagy gondolkozni, mennyi baj…
…Csak az éjbe süppedek Veled.
Mert ez ad erőt minden új reggelen.
Mindaz, mi összeköt Veled.
Sok andalító éjjelen.
Ránkborúl a csillagos ég.
Őrzi nekünk mindazt mi szép.
Szerelmünk lehelletét.
Andalítón kóválygunk tova.
Nem érint az élet ostora.
Amíg az este… a miénk.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
