A karácsony illata

Földi Kinga

A karácsony illata

(A történet az Irodalmi Rádió által rendezett, 2023-as karácsonyi-téli pályázatának 2. helyezett írása. Az alkotás megjelenést kapott A tél ölelésében című antológiában).

Anya egyre hangosabban hív. Ági szállj be az autóba! Nagyot sóhajtok és beülök a hátsóülésre. A macimat annyira szorosan szorítom, hogy az ujjaim zsibbadni kezdenek. Anya azt ígérte, amint megérkezünk mama és a papa házához, megsütjük a mézeskalácsokat.

De én nem akarok sütiket készíteni. A mama nélkül úgysem lennének finomak. Sőt a karácsonyt sem akarom. Anyának ezt nem mondtam el, hiszen így is szomorú. Hallottam, amikor sírt apának, mert a mama kórházba került. A doktor bácsi azt mondta neki, nem elég erős a szíve, ezért nem engedheti haza karácsonyra.

Nagyon gonosz ez a doktor bácsi. Biztos vagyok benne, hogy éppen a bűzölgő fertőtlenítő szappant kente magára, mikor anyával beszélt. Tudom, hogy azért használják, mert a szaggal ijesztegetni akarnak minket. Nekem aztán adhatják a figurás matricát, én nem dőlök be nekik. A mama szíve tele van szeretettel, amitől nagy és erős.

Hátradőlök az ülésen és elalszom. Álmomban a mamát kiengedik a kórházból, mi pedig együtt sütjük a mézeskalácsokat. Én csillag formájúakat készítek, hiszen az a kedvencem. A rekedtes régi rádióból szól a Csendes éj című dal. A konyhába belépő apának boldogan mondom, hogy érzem a karácsony illatát. Persze ő erre viccesen megkérdezi, milyen az a karácsonyi illat.

Éppen felelni akarok erre a buta kérdésre, mert hát nagyon furcsa, nem tudja milyen az, mikor az autó zötykölődése abba marad, és én felébredek. Se mama, se karácsony illat.

A házból a papa siet felénk.

­­­­­­­­­­­– Szia, Ágikám. Nahát, te már megint nőttél! – köszönt az autó ajtaját kinyitva.

Rám mosolyog, de nem tűnik igazinak. A szeme piros, és mintha valaki rengeteg ráncot rajzolt volna az arcára, mióta nem találkoztunk. Egyszer a tévében azt hallottam, a nem alvástól lesz szarkalábas az ember szeme. Akkor azt hittem a szarkaláb valami madár féle, de megkérdeztem róla anyát, és szerinte az ránc. Papa biztos nem alszik eleget, mert nincs mellette a mama.

Anya szorosabban öleli meg a papát, mint máskor. Apa a szokásos kézrázás kíséretében bólint egyet a fejével. Csak a szemük beszél, hogy én ne értsem. A felnőttek mindig azt hiszik, a gyerekek nem tudnak semmit, pedig ez nem igaz. Én nagyon is látom, hogy mindenkinek hiányzik a mama, csak nem mondják, mert szép karácsonyt szeretnének nekem.

Kelletlenül viszem be a bőröndöm a házba. A szobám most furcsán üresnek tűnik, hiszen nem a mama kísér be. Anya arra kér, foglaljam le magam, míg ők kipakolnak.

Előveszem az otthonról hozott színes ceruzáimat, aztán rajzolni kezdek. Karácsonyfát, Mikulást, végül egy rénszarvast a hópelyhekkel díszített képre. Csupa vidám dolgot, attól anya talán mosolyog. Mikor végzek, megmutatom a rajzot, és ő megdicsér. Visszamegyek a szobámba, de megint csak a mama jut az eszembe. Vajon anya tényleg meg akarja sütni a mézeskalácsokat nélküle? Oh, bárcsak mégis hazajöhetne a mama!

Talán felhívhatnám én a doktor bácsit, és megkérhetném. Egy hétéves kislánynak úgysem mondana nemet karácsonykor. Igen, ez jó tervnek tűnik. Már csak meg kell szereznem a kórház telefonszámát. Elkérem apa telefonját, aki egyből oda is adja. Azt hiszi mesét fogok nézni rajta. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert nem arra használom, de azért kikódolom a telefont.

Nem nehéz. Kettő, négy, hat, nyolc, csupa páros szám. Apa azért ezt adta, hogy én is fel tudjam nyitni. Szemem rögtön a Google keresőt nézi. Minek is hívta anya a kórházat? Megvan, eszembe jutott. Anna, mint a legjobb barátnőm a suliban. Gyorsan beírom, Szent Anna kórház. A kereső sikerrel jár, egyből megtalálom a telefonszámot.

Egy néni veszi fel a telefont, aki csilingelő hangon kérdezi, miben segíthet. Nagyon izgulok, ezért elhadarom, azzal a doktor bácsival akarok beszélni, aki a mamát gyógyítja, mert azt szeretném, ha haza engedné őt karácsonyra. Egy pillanatra csönd lesz, de aztán a néni kéri a mama nevét is. Elmondom, hogy Rozi mama. Hallok egy kis nevetést a vonal túloldalán. Nem értem, miért kell kinevetni, ettől csak mérges leszek. Megkérdezi, felnőtt engedélyével telefonálok-e, de erre nem tudok mit felelni, inkább csak kinyomom a mobilt.

Hát ez nem sikerült valami jól. Szomorúan az asztalra hajtom a fejem, és elsírom magam. A könnyektől csupa maszat lesz az anyától kapott rénszarvasos pulcsim ujja. Keresek egy papírtörlőt, és abba fújom az orrom. Szipogva veszem észre, nem is zsebkendő van a kezembe, hanem egy karácsonyi szalvéta, amiről a kis Jézus mosolyog kedvesen.

Hirtelen eszembe jut a legjobb ötlet, amit csak ki lehet találni. Egy levél a Jézuskának. Ő biztos tud segíteni ebben a mama ügyben.

Gyorsan újabb papírt keresek, és előveszem a legjobban fogó ceruzámat. Nagy felelősség megírni ezt a levelet, hiszen az egész család boldogsága múlik rajta. Átgondolom, mit is szeretnék írni, pont úgy, mint az iskolában dolgozat előtt. Anya mindig azt mondja, csak akkor írjak le valamit, ha már jól átrágtam a fejemben. Mikor kész vagyok, akkor a legjobb tudásom szerint írni kezdek.

 

Kedves Jézuska!

 

Ági vagyok, bár te ezt biztos jól tudod, hiszen babakorom óta ismersz. Eddig mindig játékokat kértem karácsonyra, de most nem szeretnék se Barbie-t, se másmilyen babát. Helyette kérlek, a mamát hozd ki a kórházból! Nagyon szeretném, ha itthon lenne karácsonykor! Biztos vagyok benne, hogy anya, apa és a papa is nagyon boldogok lennének. Ha segítesz, ígérem én leszek a legjobban viselkedő gyerek egész évben!

 

Köszönettel,

Ági

 

A levelet borítékba teszem. Büszke vagyok rá, mert rövid, lényegre törő. A borítékot ezután odaadom anyának, aki megígéri, hogy feladja. Már csak egy nap van hátra szentestéig, remélem, még időben megérkezik a levél.

Este jóleső érzéssel bújok bele az ágyba, mert tudom, a Jézuska nem hagy cserben. Mielőtt még elaludnék, az jut eszembe, hogy anya elfeledkezett a mézeskalácsokról. Nagy szerencse, hiszen így a mama velünk sütheti majd meg őket.

 

Reggel felkelek, és várom az örömteli híreket. Azonban a ház továbbra is szomorú. Még mindig sehol a mama, vagy a karácsony illata. Rosszkedvűen leülök reggelizni. Apa megkérdezi miért lógatom az orrom, hiszen lassan karácsony, de nem akarok válaszolni.

 

A nap unalmasan telik, nyoma sincs az ünnepi hangulatnak. Délután három óra felé azonban anya mobilja csörögni kezd. Az arca ijedtnek tűnik, ahogyan felveszi a telefont. Nem hallom, hogy kivel beszél, de hirtelen sürgés-forgás lesz mindenfele. A szüleim puszit adnak az arcomra, és otthagynak a papával. Nagyon sokáig vannak távol, mikor végre meghallom az autó motorját. Gyorsan az ablakhoz szaladok, de alig látok valamit a hóeséstől. Lábujjhegyre állok és jobban az üvegre nyomom az arcom. Ekkor veszem észre az ismerős kötött piros sálat lebegni a szélben.

Az én drága mamám az. Nem törődőm a hideggel, kirohanok elé. Sírva átölelem, ő pedig körém fonja a karjait. Nem is érzem a hideget, csak a meleg kezeket.

– Sikerült! – kiáltom, de a szipogástól csak motyogásnak hangzik.

– Mi sikerült kedvesem? – kérdezi a mama, aki, mint mindig, most is ért engem a sírás ellenére is.

– Hát az, hogy itthon vagy. Írtam a Jézuskának levelet, és kértem, segítsen neked kijönni a kórházból – felelem büszkén.

Anya furcsán néz apára. Elkezdenek susmorogni, de én hegyezem a fülem. Egy kislány telefonhívásáról beszélnek, egy vezetéknévről, amit sikerült kideríteni, és az orvosról, aki haza engedte a mamát. Vajon tudják, hogy felhívtam a kórházat?

Mindegy is, hiszen az a fontos, a mama itthon van. A doktor bácsi szerint a szíve sokkal jobban van, ezért mégis velünk lehet karácsonykor. A lényeg, hogy szedje a gyógyszereket, amiket felírt neki.

– De ugye a mézeskalácsokat megsütheti velünk? – nézek reménykedve anyára.

– Még szép, hogy megsütjük – feleli a mama, meg sem várva anya válaszát.

 

A ház kezd felmelegedni. Persze a kandallóban eddig is ropogott a tűz, de mintha a lángok nem melegítettek volna. Most bezzeg vidáman táncolnak.

Mi pedig neki látunk a sütemények készítésének. Megfogom apa kezét és a konyhába húzom.

– Érzed ezt? – kíváncsiskodom.

Apa kérdőn engem néz, amikor beleszippantok a levegőbe.

Érzem a fahéjat, a mézet, a mama kötényét, a nevetést, a rádióból felcsendülő dalokat.

– Hát a karácsony illatát – felelem boldogan.

Földi Kinga
Author: Földi Kinga

Sziasztok! Földi Kingának hívnak. 1984-ben születtem Zalaegerszegen. Amint megtanultam az ABC összes betűjét már papírt és ceruzát ragadtam, így elmondhatom, hogy első mesémet hétévesen írtam. S bár kislány koromat végig kísérte az írás, felnőttként távol sodrottam ettől a pályától. A meséim akkor kerültek újból előtérbe, amikor megszülettek a gyerekeim. A fiam és a lányom szívesen hallgatták őket lefekvés előtt. 2021-ben egy régebbi történetemet azzal a céllal kerestem elő, hogy kijavítsam és felolvassam nekik. Ekkor azonban a számítógépemen véletlenszerűen megjelent az Aranymosás Írástudó Íróiskola, Meseíró kurzusa. Jelnek vettem, így a javított írás végül felvételi anyag lett. A kurzus elvégzése óta több történetet írtam, amik sikeresen szerepeltek pályázatokon. 2023 őszétől két antológiában is lehet találkozni az írásaimmal. A karácsonyi történetek mindig is közel álltak a szívemhez, így nagyon boldog vagyok, hogy A tél ölelésében az én történetem is megjelenést kapott. Jövőbeli terveim közé tartozik egy saját mesekönyv megjelentetése, és egy meseterapeuta képzés elvégzése.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árvák

                                                                Árvák   A városnak ezen a részén mindig sokan járnak. Itt a buszmegálló, csillogó-villogó áruház, helyijárat-megálló; bank, iskola, pláza, szerkesztőség, ügyészség, illatozó látványpékség, börtön.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »