könnye csordul
égnek,
a test,
vizen rebben…
sötét hajlik
fényre,
tó
csendjéből
felkel…
árny terül
a létre,
kirepül
a lélek,
hideg hattyúének,
száll
elhalón,
fehéren…
2026.02.24
kép forrása: Pixabay, rheaholdstock-swan-8316385
további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
Ilyen szépet még soha nem olvastam az elmúlásról.
Elismeréssel és szeretettel: Rita💖
nem fekete gyász, fehér lebegés, lassú kioldódás a létből, nem hirtelen eltűnés.
köszönöm szépen, kedves Rita! Zoé