Néha marcangol az élet.
Zord bosszúság fűti vérem.
Fájdalom gyötri a testem.
De Te, drága itt vagy nékem.
Az ölelésed csillapít.
Jobb ez, mint bármelyik gyógyszer.
Többet ér ám ez mindennél,
Ahogy kicsi karod ölel.
Elillan a kínzó bánat.
A bú elszökik előlem.
Te lettél a boldogságom.
Gyógyír a nehéz időkben.
A dallam is csak akkor szép
Ha legbelül, a szívben él-
Mint egy fohász a lelkemért-
Vagy Te, és ez az ölelés.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...