FÁJDALOM ÉS MOSOLY
Mikor már belefáradsz
a saját fájdalmadba,
sírnál de a könnyeid
gátnak ütköznek és
füledbe cseng a régi intelem
(a fiúk nem sírnak).
De én mégis sírok, igen magamnak
hogy a könnyeim törjenek utat
a sötét éj felé, s közben a csillagok
ragyogását látván, mosolyt csal arcomra
a szépség és a fájdalom.
Sírok újra sírok.
Már úgy látszott nincsenek
könnyeim , elapadt , kiszáradt
mint a múltam emlékei.
De ez most mégis öröm
a könny , tisztító felszabadító
lelkemnek , testemnek enyhülést
hozó.
2023.04.19
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
