Naponta egy új Micimackós történet három felvonásban. Első rész:
Közeledik Malacka szülinapja
– Ó, te kis butus! – mondta Füles, a pocakos csacsi a tányértalpú mackónak.
Hát nem szóltál Malackának, hogy vigye innen a mézét? Már egy hete vár rá!
– Szóltam, szóltam, de tudod, hogy milyen feledékeny. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot! – jegyezte meg Tányértalp.
– Nem is háttal kezdtem. Pontosan szemben álltam veled, mind a négy lábammal.
Igaz, a fejem kicsit lelógattam, dehát tudod, milyen szomorú vagyok.
– Tehát – kérdezte a medvebocs – itthon leszel, ha ma eljön Malacka a mézért?
– Gondolom, – gondolta Füles és egy kicsit elgondolkodott ezen. Majd megszólalt:
Figyelj csak, te csacsi, öreg medvém! Nem lehet, hogy Malacka a tíz kismalacának viszi a mézet?
– Ugyan már, Füles! Miért vinné nekik?
– Mert ekkora csuporral egyedül úgysem tud megbirkózni! Különben is! Malacka eszik mézet?
– Nem tudom! – jelezte a kismackó. De az biztos, hogy születésnapja van!
– És ez tényleg biztos? – kérdezte Füles aggódva.
– Biztos, mert pontosan mához két éve láttam, ahogy túrta a faleveleket. Hidd el, amikor túrt, akkor már élt!
– Te Tányértalp! Én tényleg azt hiszem, hogy a tíz kismalacnak ajándékozza az ünnepekre.
– Lehet, lehet. Tudod, hogy Malacka jószívű. És mégiscsak egy családban él a kicsikkel.
– Akkor most mi legyen? – tépelődött csacsi, közben búsan lógatta nagy fejét és megnyúlt füleit vizsgálgatta. Lehet, hogy délután elsétálok a Tigrishez. Én is szeretnék olyan csíkokat a bőrömre, mint amilyen neki van! – tette hozzá kicsit vidámabban.
– Értem! – mondta Tányértalp és a csacsi edényei közül kiválasztott egy mézzel teli csuprot. Még tavaly ajándékozta oda Füles szülinapjára. Csacsi megragasztotta vele a repedt széket, a konyhaasztalt, az ablakkeretet. A többit visszaajándékozta Tányértalpnak.
– Kiteszem ezt a mézesbödönt az ajtód elé, hogy megtalálja Malacka, amikor jön! – dörmögte a kismackó.
– Az jó lesz! – mondta Füles és ismét elgondolkodott ezen, majd folytatta:
Tányértalp, én most elindulok a Tigrishez csíkokért! Ha ez a Malacka jön a mézért, akkor mondd meg neki, hogy boldog születésnapot kívánok!
Ezzel Füles lassan tovább ballagott. Tányértalpú pedig a bejárat fölötti nagy fára mászott fel, hogy onnan vigyázzon a csupor fííííínom mézre.
Addig-addig vigyázott, amíg elaludt.
Mindenesetre a méz ezt nem látta, de aranylóan kuporgott edényében és tovább várakozott bödön-börtönében a bejárati ajtó előtt.
(folytatása holnap következik…)
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
