Túl hosszú

Az örökkévalóság túl hosszú ahhoz, hogy jó légy!
Néhány év, és fakul az öröm, a szenvedély,
s helyébe kicsinyes bosszú lép.
Bosszú azért, mert már nem vagy boldog,
hogy már nem körülötted forognak a dolgok.
Bosszú, mert mennél, de nem mersz,
s gyávaságod miatt éjjel nyugalmat nem lelsz.
Szenved a lélek, s cserébe kínoz,
mert ezer meg száz sérelmet hordoz.
Sérelmet tőle, tőled és a magánytól.
Elzárva a világtól és önön magtól.
Az örökkévalóság túl hosszú, ahhoz, hogy jó légy,
s az elején nem hiszed, hogy nincs ellene mit tégy.
Az érzés, tudd meg, nem lesz veled,
hogy annyira vágyod, inkább elengeded.
Csak a tehetetlenség  a kétségbeesés marad neked,
hát tedd, míg önként megteheted!

Veress Zita
Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Ivántsy Gábor bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »

Csak gyom?

Búzavirágként a mezőn élek. Az elmúlástól sohasem félek. Mélyen kapaszkodik a gyökerem. Lelkem szavát buzgón követem. Tomboló viharban meghajolok. Csak az igazsághoz ragaszkodok. A szirmom

Teljes bejegyzés »