Csacsi csíkok és Malacka szülinapja
Leszállt az est és hűvös szellőt hozott. A Hold felgurult az égre. Fénye végigsimított a Nagyrét kis kuckóin, óriási fáin. Ezüstös árnyékába takarózott Tányértalp és álmában Malackára várakozott. Amíg várakozott, a méz az ajtóból kigördült és újra a nagy fatörzs mellé bújva kuporodott a csuporban. Talicska nyikorgásra ébredt. Óvatosan kipillantott bödönéből. Malacka érkezett. Egészen a házig merészkedett. Lábujjhegyre emelkedett és a fához lopakodott, majd a csuprot megragadva beemelte a taligába.
-Nyikk-nyakk, nyikk-nyakk! – nyekeregte a talicska.
-Ne már, ne már, halkan, te betyár! – suttogta Malacka a talicskának és áttolta ajándékát a Nagyrét túlsó felére, a Röfi utca kettőbe. Imbolygott a taliga, billegett a méz és kicsordult a bödön peremére. Meglátta ezt egy kismalac és sivítva hívta a többieket.
-Éhesek vagyunk, enni akarunk! – visítozták az összesereglő röfibabák.
-Várjatok még egy kicsit! Befutok az erdőbe és hozok egy vödör makkot. – mondta Malacka.
-Halihó ifjúság! Virslit szedtem egy párat és virágot két szálat! – kiabálta lelkesen a csíkos Tigris, aki hirtelen betoppant malacékhoz.
-Ezt kinek hoztad? – érdeklődött a visszaérkező Malacka egy vödör makkal a kezében.
-Neked hoztam, neked vettem. Születésnapodra szedtem. – énekelte Tigris vidáman és átadta az ajándékait.
-De szépek! Főleg a virsli!!! – köszönte meg Malacka.
-Add nekünk a makkot! – röfögték a kicsik, majd felragadták az ott kuporgó vödröt, és belsejében a kicsurrant mézzel összegyúrva pillanatok alatt makktortát alkottak az ünnepelt tiszteletére. Ami feleslegben kinn maradt, azt a röfibabák körbeállták, elkapkodták, még a köszöntő előtt.
-Aztán szépen egyetek, ne disznólkodjatok! – szólt rájuk Malacka.
-Boldog szülinapot! – kiabálták kórusban a kismalacok és ők is leültek a talicska mellé egy kicsit várakozni.
Megzörrent a bokor, kibújt belőle a Nyúl.
-Siettem, hát itt vagyok, répát hoztam, jó nagyot! – mondta örvendezve.
-Mennyi ajándék! – csodálkozott Malacka. Ezt mind én kapom? Akkor most ünnepeljünk engem! – javasolta boldog arccal.
-Hu-hú, hu-hú, de jó ötlet! – süvítette a bölcs Bagoly és pont a talicska feletti ágra szállt.
-Egeret hoztam, szépet. Edd meg az egészet! – huhogta, és odatolta ajándékát Malackának. Az ünnepelt meglepődött.
A szürke egérke nyakában apró masnipóráz díszelgett. A kis négylábú nagyon megijedt! Félelmében reszketett.
-Igazán kedves vagy Bagoly! – szólt Malacka és az egérkét a taliga nyeléhez kötötte. Ugye, nem kell rá szájkosár? Hallom, hogy vacog a foga szegénynek!
– Várjatok még, én vagyok! – kiabálta egy hang. A magas fűszálak közül először megjelent két vágtató fül, majd alatta egy fej, végül egy egész Füles bontakozott ki a rét növényzetéből.
-Jaj, de jó, hogy ideértem! Eltévedtem kint a réten. Boldog születésnapot, Malacka! Itt van már mindenki? – kérdezte épp jókor, mert a közeli bokorból egy nagy csokor ropogós levelet lobogtató, ugráló barátja pattant elő!
Kanga és az elmaradhatatlan Zsebibaba!
-Együtt van a csapat? – érdeklődött Kanga és a friss leveleket átnyújtotta Malackának. Zsebibaba kinyúlt az erszény mélyéről és egy szép, zöld rüggyel kedveskedett, amikor szuszogás, dörmögés hallatszott.
-Hát megvártatok? Siettem, itt vagyok! Köszöntőt is mondhatok? – kérdezte a tányértalpú medvebocs.
-Persze, persze, csak siess vele! Olvad a makktorta teteje! – huhogta Bagoly.
-Akkor mondom, jó? – mondta a kismackó.
Malacka, most köszöntünk,
ugye érzed?
Ajándékod szép, kerek,
hát nézzed!
Ha mégis mind megeszed,
ragacsos lesz a kezed.
Tudod, én nem vagyok falánk,
de a tortád megkóstolnánk!
Boldog szülinapóóóóót!!!
-Nagyon szép vers volt, köszönöm nektek! – mondta meghatottan Malacka és tányérokat varázsolt elő mindenkinek.
-Lehet, hogy van rajta némi kukorica, vagy kenyérmaradék, azzal ne is törődjetek! – tette hozzá. Így jobb az íze!
A barátok körbeülték a talicskát és a tortát mind megették. Sokat beszélgettek, sokat nevettek, míg végül elnehezedtek. Csacsi például ott helyben elaludt. Ekkor Tigris hipp-hopp elszaladt és egy bödön csíkos festékkel tért vissza.
-Kenjük le Fülest! Már régóta csíkos szeretne lenni! – mondta és a csapat pillanatok alatt Tigris-színre mázolta a csacsit. Egy csík, egy szünet! Remekmű lett!
Füles felébredt! Nem hitt a szemének! Csíkos lettem, csíkos lettem, kiabálta hangosan és körbenyargalta a rét minden virágát örömében. Úgy ordibált, hogy az égbolt beborult. Viharfelhő kerekedett!
-Siessünk, fussunk haza eső előtt! – javasolta Kanga. Zsebre vágta Zsebibabát és hatalmas ugrásokkal eltűnt a fák között. A többiek gyorsan követték. Utoljára a boldog Füles vágtatott haza.
Az ünnepelt Malacka maradt csak a családi fészekben. Jóllakottan ment a talicskához és megszólította a rettegő egeret: – Ne ijedj meg, nem eszlek meg, Kisegér! Esőben minden egér hazatér! – tette hozzá bölcsen és elengedte a kis négylábút.
Egérke boldogan hazarohant, kivette a hűtőjéből az összes sajtot. Felragadott egy lámpaernyőt és alábújva az ömlő esőben visszaszaladt a röfi utca kettőbe. A sajtokat a talicskába tette hálából. Azt mondta halkan magában:
-Majd, ha felébredsz, remélem örülsz az én ajándékomnak is, kedves, szülinapos Malacka!
(folytatása holnap következik…)
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole