1.
Az apród Étienne szonettje Candalei Annához az első lever után, melyen jelen volt
Két hete múlt már annak, hogy megengeded,
reggel ébredésednél, hogy jelen legyek,
s lássam csipkés ruháid, mint keringenek
és kivillanni néhol fehér testedet.
Gyermekkorom hirtelen tovatűnt akkor
s én nem kutattam, hogyan és mi okból.
Láttam rám sugározni mély sötét szemed,
lelkembe szerelem pecsétje így égettetett.
…………………………..
Azóta, ha virágzó tavasz illatát érzem
szépséged mindig magam elé idézem.
S amikor ősszel a Nap a sötétbe leszáll,
érzem, sorsom fölött te uralkodsz már.
Míg élek, leszek örökké védő lovagod,
akár akarod, akár nem akarod.
Ajánlás
Úrnőm! Kinek e verset még, gyermekésszel kezdtem,
lásd, harcolni kész ifjú lettem, míg befejeztem.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
2 Responses
Szép szerelem, lélekemelő.
Csodás szonett.
Köszönöm!