Veres Templom árnyékában
őszi falevél,
néha-néha reggelente
belepi a dér.
Azt álmodom, kristálypalotát kap
éjjel a falevél,
s csillámfénnyel ránkköszönt
az igazi tél.
Szánkó, korcsolya, száz hóember
szédült táncot jár,
nem sár-tengert, hó-paplant hoz
a közelgő január.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
A Rue Saint-Louis-en-l’île egy csepp nyugalom, falatnyi meglepetés. Egy rövid utca, Párizs szívében. Az egykori szent, s király, Szent Lajos nevét viselő kis sziget közepén.
Ők néznek Ők néznek rám. S én visszanézek. Túl élőkön, túl a meséken. Álnevük halkan rám tapad, mint árny az égen – megmarad. Szívem
Szabó Edit : Az erdő csendje Nem akarok hinni a szememnek ! Tarrá vágott farönkök között megyek, kopaszra vágott sinylő dombok zöld nélkül Hová lettek
Rózsa Iván: Várni (hat haiku) tehetetlenül mennyei mannára vár – álszent állapot semmit sem tenni ám megváltást elvárni – kényelmes dolog tudom hazajössz nem kell
Csak egy arc a tömegben: Ez most a szerelem nekem! Arctalan arcátlan arcok, Közönyös lélek-harcok! Fekete emberek méla serege: Úgy hiányzott élet szeretete! Akartam, hogy
Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott. Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,
