Veres Templom árnyékában
őszi falevél,
néha-néha reggelente
belepi a dér.
Azt álmodom, kristálypalotát kap
éjjel a falevél,
s csillámfénnyel ránkköszönt
az igazi tél.
Szánkó, korcsolya, száz hóember
szédült táncot jár,
nem sár-tengert, hó-paplant hoz
a közelgő január.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Ajtó a hithez Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll. A templom oltárán az égi fény a hitről mesél. Száz
Magyar hazánk Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit. A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él. Egy
Az én hazám Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden. A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít. A
Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt
Pár lépésre a lélektől Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok. Hozzám szól egy hang, Indulj el te
Éjszakai bagoly lettem. Egyedül, itt ülök szobámban, szótlan. Künn kuvikol a sötét éjszaka. Már rég elmúlt éjfél, de itt bent a fény ég még. Fáradhatatlanul írok. Megállni, pihenni nem tudok. Egyre
