A szemed a lelkemig hatol.
A pillantásod a mennybe szegez.
Az illatod a vérem hevíti.
Az ölelésed el nem ereszt.
Ez a tűz felperzsel. Mégis
A világ már csak általad kerek.
A láng többé már sosem huny ki.
Olyan jó, hogy végre megleltelek.
A szív bezárul, s egy világ nyílik ki-
Miénk a boldogság szigete.
Tudunk a szerelem tengerébe merülni,
Vagy megmozdítani akár a hegyeket.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
