A víz tiszta. A köd homályos. A virág édes.
Ki értene meg, ha én nem Téged.
A zene pompás. A bor fájó. A lepke kényes.
Ki szerethetne más, mint én, édes.
Az élet merész. A tölgy öreg. Az illat mézes.
Szerelembe borult rejtély. Merésszé tesz.
Elkapom a kezed.Ha hagyod. S mást nem kérdel.
Tiszta vagy homályos. Édes vagy fájó. Nem érdekel….
Csak a kezemet…kedves…soha ne enged el…
Hiszen… már érted élek.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
