Breuer Illés a kedvenc kávézójában üldögélt, megszokott helyén – az egyik sarokba állított, egyszemélyes asztalnál –, és az írógépébe fűzött üres lapot bámulta. Órákkal ezelőtt helyezte bele a masinába a papírt, de azóta még egy betűt sem írt rá. Ahogy telt az idő, Illés egyre feszültebbé vált, és csak az elnyomott cigarettacsikkek gyűltek a hamutartóba. Az ihlet azonban nem jött.
Korábban nem volt ilyen problémája. Persze ezelőtt még nem is fordult elő, hogy nyomás alatt kelljen írnia – most viszont pontosan ez volt a helyzet. Mivel kezdeti sikerei után zsinórban három könyve is megbukott, a kiadójánál finoman, de egyértelműen éreztették vele, hogy már csak egy dobása maradt. Ha a következő könyve sem fog érdekelni senkit, akkor azzal végképp leírja magát.
Eddigi művei megírásakor eszébe sem jutott azon gondolkodni, hogy vajon érdekelheti-e az embereket maga a téma, vagy az ő megközelítése. Most viszont csakis ezen kattogott az agya. De igazából még azt sem tudta eldönteni, vajon az volt az olvasók baja, hogy az utóbbi regényeiben a bejáratott karaktereit teljesen új közegbe helyezte, vagy pedig éppenséggel magukat a figurákat unta már a nagyközönség.
Az első dilemmája tehát az volt, hogy vajon próbálja-e meg kitalálni, milyen írással lehetne népszerű. Aztán viszont rögtön jött a következő kérdés, hogy egyáltalán van-e esélye eltalálni a közízlést. Hiszen a divatok jönnek-mennek, és könnyen lehet, hogy ha valami populárisnak is számít, arra az emberek ráunnak, mire a következő regénye nyomtatásba kerül… Végül aztán ismét egy kérdőjelbe botlott: azt kérdezte magától, megér-e az egész annyit, hogy aggodalmaskodjon miatta.
Arra gondolt, hogy nem feltétlenül jelent az rosszat, ha senkit nem érdekel, amit alkot. Végül is hány olyan művész van, akit csak utólag értékeltek! Na és ha sohasem értékeli senki, akkor sem dől össze a világ! Ő pedig inkább olyasmit vetne papírra, amit saját maga érdekesnek tart, minthogy bármilyen vélt vagy valós közönségigénynek próbáljon megfelelni…
De persze a siker azért mégiscsak jól tud esni az embernek. Nem is feltétlenül a dolog anyagi oldala, hanem maga az érzés, hogy értékelik a munkáját. Illésnek be kellett vallania magának, hogy fájt neki az utóbbi néhány regényének bukása. Hiányzott, hogy dicsérjék. Csakhogy nem tudott dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy meddig hajlandó elmenni a népszerűségért. Ezen morfondírozott éppen, amikor a pincér megzavarta gondolatmenetében.
– Hogy haladunk, Breuer úr? – kérdezte tőle a sötét mellényt viselő férfi. – Hozhatok esetleg egy kávét, hogy felpörgessük az agytekervényeket?
– Hogy haladnék? Ahogy eddig! Nem kérek kávét, köszönöm!
A válasz a kissé gorombábban hangozhatott, mint amilyennek szánta, mert a felszolgáló sértett arccal távozott az asztalától. Illés aznap a szokásosnál több borravalót hagyott a kávézóban.
Author: Barna Benedek
Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. A témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni – nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkámat, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjteményt az Irodalmi Rádió adta ki 2024-ben. Amellett pedig, hogy a kiadó oldalára rendszeresen töltöm fel rövidebb írásaimat, néhány nyomtatásban is megjelent: – „A gödör” című novella a „Cirkusz a moziban” antológiában (Irodalmi Rádió, 2023) – „A kivételes nap” című vers a „Szerelmemnek Bálint-napra 2024” antológiában (Irodalmi Rádió, 2024) – „A minden kívánságot teljesítő gép” című mese a „Szitakötő” folyóirat 65. (2024/1.) számában; online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – A „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” című novella a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában (Irodalmi...
