Rózsa Iván: A fáraó
Ahogy Boleslaw Prus regényében betette a kaput a papokkal viaskodó, lázadó Ramszesz fáraónak a teljes napfogyatkozás, úgy vetett véget 1989 karácsonya Nicolae Ceausescu (rém)uralmának. Emlékszem, annak idején óránként-félóránként adták a magyar tévén az egykori diktátor és felesége, akkor már csak két szerencsétlen öregember, akiket saját embereik puccsolták meg, majd gyorsan kivégezték, hogy ne beszéljenek, falon véresen lecsúszott hullája képét. Pont karácsonykor nem volt valami szép látvány. Persze a papok azt mondták, nem véletlen, hogy éppen advent idején indult a bomlás és karácsonykor lett vége e korszaknak. És ezt úgy tanítják talán, hogy győzött a romániai forradalom…
A mindenkori papság mindig is tudott valamit, valami titkot, amit más nem. Illetve a dolgokat, folyamatokat mindig tudta ügyesen úgy magyarázni kénye-kedve vagy tetszése szerint, ahogy a mindenkori egyház érdeke megkövetelte. Félreértés ne essék, mindig is nagy tudással bírtak a papok, sokszor ők képviselték a kulturális, tudományos szférát, a fényt a sötétségben, de ismereteiket nem mindig a jó ügy érdekében használták, hanem olykor (vagy gyakran?) visszaéltek tudásukkal, és csak hülyítették a műveletlen tömeget. Tisztelet a kivételeknek…
A legjobb buli minél kevesebb munkával minél nagyobb hatalomra és vagyonra szert tenni. És tanultak nem egyházi személyiségek, hatalmasságok, politikusok is a papság módszereiből, illetve olykor a papokat is a maguk szolgálatába állították. „Térdre, csuhások!” Avagy: „Csuhások! Térdre, imához!” – hogy idézzük például az immár „klasszikus” mondást. Békepapok, kollaboránsok, hatalommal együttműködő egyházi méltóságok mindig is akadtak. Legalábbis e vidéken…
De egyszer visszanyal a fagyi! Az állandó köpönyegforgatás nem a damaszkuszi útról való visszafordulás. Teljesen átváltozni, gyökeresen megújulni csak egyszer lehet, vagy kell az életben. Aki úgy váltogatja a nézeteit, saját maga és nem a népe érdekei szerint, mint más az alsógatyáját, az előbb-utóbb köznevetség tárgya lesz. Legalábbis a civilizált világban. És már csak elvakult bálványimádókat vagy totál bunkókat tud tovább hülyíteni.
Mikor jön el nálunk valaki „teljes napfogyatkozásának”, vagy ha így jobban tetszik, csillaghullásának az ideje?
Budakalász, 2024. január 24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...