Néztem a járda apró repedéseit,
Megrohanó gondolatok suhanó feledéseit.
Milyen úton innen tovább?
Fürkésztem a néma Holdat tétován.
Választ várok valaki mástól,
Pedig a megoldás hazug mintákat másol.
Esőfoltok tükrében felsejlő múltamon
Végre óriási tüzet kéne gyújtanom.
Author: Barbina Melinda Barbara
A versek varázslatos világában találtam meg az igazi otthonom. Gyermekkorom óta szoros kapcsolat fűz az írott szóhoz, s már a kisiskolás évek alatt beszippantott a líra. Az olvasás a lételemem, már-már függőség. A vers számomra nem csupán szavak sorozata, hanem érzelmek és gondolatok festménye, melyeket rímelő köntösbe bugyolálva osztok meg a világgal. Soraimban élményeket és álmokat találsz, sajátomat és másokét egyaránt. Az írás a kreatív kifejezőeszközöm, ahol a gondolataim szabadon szárnyalhatnak. Az oldalamon keresztül szeretném megosztani veletek ezt a szenvedélyt, amit minden strófába és rímbe beleszövök. Olvassátok őket szeretettel, örömmel vagy éppen úgy, ahogy a jelen pillanatban érzitek magatokat.
